Nem is tudom hogy érzem magam. Elég vegyesek az érzéseim.
Egyrészt nagyon boldog vagyok, hogy Márk visszajött hozzám, és megint "együtt" vagyunk.
Tegnap voltunk a Tropicariumban, holnap megyünk moziba, ma itthon főztünk és fetrengtünk.

De, ott van bennem azért a rossz érzés is. Nagyon ritkán ad magától puszit, nagyon ritkán bújik oda hozzám, vagy ölel meg, azt pedig ki se mondta még magától, hogy szeret. Azt mondja idő kell neki, hogy visszaszokjon ebbe, de valahogy ezt nehezen hiszem el..2 hét alatt ennyire nem lehet kizökkenni ebből. Pedig ha kimondaná, és látnám rajta, hogy komolyan gondolja, nem érdekelne semmi, kiraknám facre hogy kapcsolatban vagyok, így kénytelen lennék munkahelyen és elmondani az egészet. Ennyire komolyan gondolom, hogy még ezt is megtenném érte.

Igazából van egy tippem, hogy miért ilyen. Oooh, és nekem ezek általában mind bejönnek.
Az a rohadt srác.. Azért is nekem kellett szólnom tegnap, hogy írjál már neki hogy bocsánat, de már nem aktuális az ő ismerkedésük, mert velem újrakezdte. Tettem egy két dolgot, amiért, amiből tudom, hogy nagyon jól megértették egymást, és nagyon bejöttek egymásnak. Gondolom még próbálja ezt az egészet kiverni a fejéből.. De én sem vagyok játékszer, és úgy hiszem, hogy amit az elmúlt héten tettem, és amit még fogok, bizonyítja, hogy mennyire szeretem én Őt.
Még a kontaktokba is benne hagyta őt. Nekem az lett volna az egyik első dolgom, hogy kitörlöm onnan is. Mit kell még tennem, hogy bizonyítsak?

Csak amíg ezeket ő még nem lépi meg, nem tudok teljesen felszabadultan viselkedni, és hangulatingadozásaim vannak, és nehezen tudom kezelni őket. Sokszor még most sem tudok nagyon enni, a cigi az megy persze...de ennek nem így kéne lennie.

Nem gondoltam volna reggel, hogy így alakul a napom, ahogy.
Találkoztam Fannival.
Aminek az lett a vége, hogy hosszas agyalás után eldöntötte, hogy kimegyek ma Márk elé a suliba, hogy beszéljek vele. Félve írtam rá, mert féltem attól hogy majd nem akar velem találkozni.
De szerencsére belement. Vettem neki egy rózsát, reménykedve, hogy elfogadja. És elfogadta. Nem volt elutasító annyira, mint hittem, így ez is egy plusz pont. Megint elmondtam neki, hogy mennyire sajnálom amit tettem, és mennyire szeretem, és vissza akarom őt kapni. Azt mondta sokat gondolkodott az utóbbi napokban ő is, de még nem tud nekem választ adni. Mindenesetre nem nem a válasza, így talán reménykedhetem még egy kicsit. Bárcsak...:) Csütörtökön, ha addig nem gondolja meg magát, megint kimegyek elé a sulihoz.  Csak ne gondolja meg magát addigra. Jaj annyira jó volt ma látni.. még ha nem is érinthettem meg és nem adhattam neki puszit, legalább láttam. Most még jobban hiányzik.

I can't be too late to say that I was so wrong

I'm lying alone with my head on the phone
Thinking of you til it hurts
I know you hurt, too, but what else can we do
Tormented and torn apart

I wish I could carry your smile in my heart
For times when my life seems so low
It would make me believe what tomorrow could bring
When today doesn't really know, doesn't really know

I'm all out of love, I'm so lost without you
I know you were right believing for so long
I'm all out of love, what am I without you?
I can't be too late to say that I was so wrong

I want you to come back and carry me home
Away from these long, lonely nights
I'm reaching for you, are you feeling it too?
Does the feeling seem oh-so right?

And what would you say if I called on you now
And said that I can't hold on?
There's no easy way, it gets harder each day
Please love me or I'll be gone, I'll be gone

I'm all out of love, I'm so lost without you
I know you were right, believing for so long
I'm all out of love, what am I without you?
I can't be too late to say that I was so wrong

Ooh, what are you thinking of?
What are you thinking of?
What are you thinking of?
What are you thinking of?

I'm all out of love, I'm so lost without you
I know you were right, believing for so long
I'm all out of love, what am I without you?
I can't be too late, I know I was so wrong

I'm all out of love, I'm so lost without you
I know you were right, believing for so long
I'm all out of love, what am I without you?
I can't be too late, I know I was so wrong

I'm all out of love, I'm so lost without you
I know you were right, believing for so long
I'm all out of love, what am I without you?
I can't be too late to say that I was so wrong

I'm all out of love, I'm so lost without you
I know you were right

Link:  http://www.vagalume.com.br/glee/all-out-of-love.html#ixzz3RK878lRM

Jó sok bejegyzést írtam az elmúlt pár napban.. De hát valahogy ki kell adnom magamból..
Nemrég érkeztünk haza, moziba voltunk. Kénytelen voltam elmenni, mert már múlthéten kifizettem a jegyárat, és nem tudtam elpasszolni sajnos..
De, felesleges volt elmennem. Untam. Próbáltam figyelni, de gondolhatjátok mi vagy ki volt az oka annak, hogy nem sikerült. 2 órás volt a film, és én már a negyedénél azt vártam, mikor lesz vége.
Nagy nehezen magamba tudtam tömni egy kis adag popcorn háromnegyedét, de, az sem volt valami sok, és utána csak fájt a gyomrom.
És most megint itt ülök a gép előtt, látom, hogy Ő vígan koktélozgat. Felfoghatatlan, na. Hogy miért csak én szenvedek? Így bűntet az élet, Isten, sors, karma, mit tudom én minek nevezzem..csak mert elszúrtam valamit? Jó, oké, megtanultam, felfogtam, jöhet a megbocsátás.

Ismét egy nap, hogy nem beszéltünk. Második nap. Minek számolom.. Szerencsére ma már nem sírtam sokat, de még itt az este, aztán jön a reggel. Holnap nem dolgozom, nem tudom, hogy fog telni a napom..
Magamat ismerve várakozással. Amit már most tudok, hogy felesleges.. jaj Levi, miért nem vagy erősebb?

Dolgozni sem nagyon tudok ma. Kollegaim mar kerdezik, mi a bajom, es egy hajszal valaszt el attol hogy elmondjam nekik. Csak aztan bele gondolok, hogy mi van ha ez miatt meg a munkam is elvesztem. Akkor egy olyan godorbe esnek bele, ahonnan nem tudnek kimaszni egyhamar. Ebbol se, nem am akkor ha meg ez is megtortenne..

Ulok itt a melohelyen, es 10 percenkent az adatlapjat nezem, meg azt hogy mikor volt elerheto utoljara.. Tudom tudom nagyon gaz amit csinalok, de folyton azt varom hatha csipog a telefonom, es latnam hogy Ő irt nekem. Mekkora boldogsag toltene el Istenem.. Vajon tudja, hogy ennyire szenvedek? Ket napja nem hallottam felole es borzaszto erzes. Viszont ha meg irna, lehet kiborulnek megint..kiveve persze ha olyan dolgot ir, amit tudom, hogy nem fog bekovetkezni.

Vajon talalkozott mar a sraccal? Biztos.

Vajon hogy sult el a talalkozo? Uuu bele se merek gondolni..

Enni meg mindig nem tudok, harom napja nem nagyon ettem semmit, es nem ugy nez ki, hogy egyhamar megeheznek.

Eleg is volt ennyi sajnalkozasbol.. Megprobalok dolgozni..

Hat persze hogy ilyenekbe futok bele...

Régóta tervezem, hogy veszek egy új ágyat, mivel a mostanit már rettentően kifeküdtük, és nem bírok rajta aludni.

A tegnapi miatt úgy gondoltam tökéletes az alkalom arra hogy ezzel eltereljem a gondolataimat amibe lassan bele fogok őrülni.

De természetesen még az IKEA-ba is mindenről Ő jutott eszembe. A mandulatortáról, a gyertyákrók bútorokról, mindenről.. Nem is tudom hányszor sírtam ma, és most megint kezdek mivel ezt a szart írom...és megint reménykedem, hogy egyszer csak rámír, hogy találkozni szeretne, vagy csak simán megjelenik nálam..

Erre belikeolja egy képemet instán. Értitek ezt? Instán. Gondolom azért nem facen, hogy ne lássa a srác akivel ismerkedik. Vagy már csak ennyire megszállottja lettem ennek az egésznek? Vagy ennyire ismerem már.. 

Nem érdekel. Akarom őt. Reménytelenük.
Tegnap egy negyed szelet pizzát tudtam enni. Ma egy szelet tortát meg némi kis krumplit de azt is csak azért mert detti rám erőltette. Nem tudok enni se. Elszívtam másfél nap alatt kb 25 szál cigit..
Az kéne még hogy itt legyengüljek teljesen..

Felregisztráltam erre a szar társkeresőre, de én nem írok senkinek sem az biztos. Majd ha valakit meggyőzött a ronda pofám, és ír nekem, és én nekem is szimpatikus, akkor válaszolok neki. De istenem.. nem akarom ezt. Egyáltalán nem. Inkább vissza szeretnék mindent csinálni. Este van, és megint egyedül fekszem le, úgy, hogy ki tudja, lehet ő már éppen mást ölel. Ah, mindjárt idehányok az idegtől. (a 15 hónap alatt ez az első nap, hogy egy szót sem beszéltünk egymással..és talán már nem lesz olyan nap, hogy beszélnénk bármit is...)

Sajnos muszáj ezeket leírnom, még ha égő is (szerencsére nincs olvasóm tudtommal, de az sem érdekelne ha lenne) hogyha valamikor lesz valakim, és visszaolvasom a bejegyzéseim, tudjam, milyen hibákat nem szabad elkövetnem, és milyen következménye lehet, ha mégis megteszem.