2-3 hét, és indulunk Londonba.
Tegnap megnéztem egy kis könyvben, hogy miket javasolnak megnézni, de basszus annyi minden van, hogy nem lesz elég ez a 4 nap. Így biztos vagyok benne hogy be leszünk táblázva elég rendesen.
Mindegy már nagyon várom, a szállásunk kb 25 percre lesz a belvárostól, vonattal még kevesebb. Szép kis modern szobát fogunk kapni, de majd rakok fel képeket:) Persze ha tényleg olyan, mint amilyennek itt a neten mutatják:)
Sajnos még fogalmam sincs, hogy mit hogyan kell majd a reptéren csinálni, ettől kicsit parázok is, és ahogy magunkat ismerem, biztos lesz valami galiba, ami majd megnehezíti a dolgainkat...:D
De nem ba, így szép az élet:)

Megint elkezdtem olvasni. Múlt hónapban megnéztük moziban az "Az útvesztő" című filmet, (3x) és annyira megtetszett, hogy rögtön meg is vettem a könyvet belőle. Elolvastam, és a második része pedig nem rég jelent meg, amit szintén rögtön megvettem, és most épp azt olvasom. Tűzpróba a neve, és ez is eddig olyan jó, mint az első könyv:)

Mi történt még....

Vettem egy iMac-t, mert már a laptopom nem nagyon működik. Hogy pontosabban fogalmazzak, hitelre vettem, mert persze önerőből nem tudtam volna ezt egy összegbe megvenni. Most két évig nyöghetem a részleteket. De, valamit valamiért. Eddig nagyon tetszik, bár, az kicsit visszataszító, hogy 3 évvel ezelőtti játékok nem indulnak el rajta. Egy iMac-en..... na mindegy, attól még szeretem..:D olyan szééééééép.....és...csak egy monitor az egész... Még mindig ismerkedem vele, több mint egy hétig azt sem tudtam hogy kell kacsacsőrt rakni a szívecske miatt. De már tudoooooom nézzétek

< hehe < szupii:D

Jah és van egy kis hörim is. Minyo a neve. Minion lett vna eredetileg, de az olyan snassz már h így lett Minyo.:D ami szerintem tök cuki név.:D

Majd Minyoról is rakom fel képet, ha megjön hozzá a kedvem, mert most takarodnom kell mosogatni.

Na csá.

Ismét csak ezzel tudom kezdeni a bejegyzésem:
élek még, nem tűntem el teljesen. Az utolsó írásom óta eltelt 3 és fél hónap, szégyenlem is magam, hogy ez idő alatt egyszer sem szántam rá magam, hogy írjak.
De mivel most beteg vagyok, és az ágyban fekszem, Márk meg dolgozik, Szabi meg nincs itthon, Detti a másik szobába netezik, így végül csak sikerült "tollat" ragadnom".

Basszus és nem tudom mit írjak.
Negyed év alatt nem sok változás történt velem. Ha fog, akkor viszont szeptembertől, ugyanis:
- jelentkeztem nyelvtanfolyamra. Angol, középhaladó, és augusztus 25-től indul. 3 hónap, heti 2x5 óra, esténként. Ha ez vége, akkor pedig jön a következő 3 hónap. Nyelvvizsgáig nem szeretném abba hagyni. Így is túl sok ideig halogattam.
- jelentkezem pótfelvételivel a BGF-re. Ha van egy kis szerencsém, akkor 1 hónap múlva nemzetközi gazdálkodásit fogok tanulni. Csak felsőfokú szakképzés, de több, mint a semmi.
- novemberben irány London. 5 nap. Repjegyek meg vannak, poggyászt megvettük, már csak a transzfer van, a szállás, és költőpénz..:D ez már "semmi"
Most úgy van a dolog, hogy jön a Detti is, de ebben még nem vagyok annyira biztos, mivel ő még sehol sem tart, és azért egy egyhetes nyaralás Londonban, nem két forint. És még semmit sem rakott félre. Na majd meglátjuk.

Most azon gondolkodom, hogyha végre sikerül vissza szoknom ide, akkor sem tudok majd úgy, mint anno, hogy minden nap írok. Inkább képekkel fogom telepakolni a blogot, az gyorsabb.

Return

Újra itt!

Hihetetlenül régen írtam a blogra. Március 17. Több mint egy hónap. Rengeteg minden történt, ezért sem volt itt frissítés.Most is van kb 25 percem, és indulnom is kell. Ez van több mint 30 napja. Sose vagyok egyedül, sose tudok pihenni. Valami, vagy valaki mindig van. Hál' Istennek mondjuk.:) 

 Mindent nem fogok tudni visszaidézni, így csak a legfontosabbakat írnám le:

Az első, és talán legfontosabb, hogy elköltöztünk. Viszlát, Népszínház utca, viszlát "nyócker".

Március vége fele ejtettük meg a költözést, roham tempóban. De arról külön, mert megér egy teljesen különálló posztot.

A lényeg, hogy már lassan egy hónapja a 3. kerületben lakunk, Óbudán. Teljesen az ellentéte Pestnek. Csend van, fák és madarak mindenhol. Ugyan akkor 300 méterre tőlem Spar, H&M, Media Markt, Interspar, mozi.. A buszmegálló 25 másodpercre van tőlem:D Közlekedés szempontjából az egyik hátrány, hogy 35 perc a munkahelyem. Előzőleg 15 perc alatt beértem. A másik negatívum, hogy most már muszáj vagyok bérletet venni. Költözés után 2 napba, szinte minden egyes alkalommal ellenőrökbe bukkantam, így nem úsztam meg a bérlet vásárlást. De mennyivel jobb így:DD 

A lakás.

ÜRES...VOLT...:D Már csak félig meddig az. Költözés utáni héten kb minden napunkat az IKEA-ba töltöttük.

Vennem kellett asztalt, kisasztalt, komódot, függönyt..stb...teljesen be kellett vásárolnom. Sajnos anyagi okok miatt mindent nem tudtam beszerezni, de a lényeg meg van. 

Jah, és nagyon nagy szobám van, kétszer nagyobb, mint az előző, így amikor egyszer leültem az ágyra, valami hiányzott az összképből. Egy tv. Ugye az ex szobámba kicsi volt a hely, nem fért volna be, de itt meg már túúúúl nagy volt, és amúgy is jól mutatna.

Addig addig húztam magam basszus, míg nem elmentem Márkkal, és vettem egyet:)

99 cm-es full HD TV...imádom...azóta ezen nézzük a sorozatokat. És azt kell mondanom, hogy megérte. De még mennyire. Igen, igaz, hogy most koplalnom kell 3 hónapig, mert tényleg anyagilag totál leszívott minden, de megérte:) Azóta minden héten kedd este Trónok harca estet tartunk, bevágódunk 4-5en a TV elé, kaja, és Trónok harca nézés:)

Amúgy van még pár bontatlan dobozom, csak sajnos még kell majd egy szekrény, amiben ezeket tárolom, így még nem végeztem az IKEA-val..:D haha:D

Jah, és nem mellesleg se mosógép, se mikró, se hűtő nem volt a lakásba, így még azokat is be kellett szereznünk..:) De sikerült. 

Már most sokkal otthonosabb ez a lakás, mint az előző:) 

Na most ennyit írtam, a lényeg, hogy élek, nem tűntem el, csak nincs időm meg alkalmam leülni a tv elé most már:DD hogy írjak. Most is csak azért volt lehetőségem mert Márk dolgozik, Szabi meg Detti meg valamerre a városban lófrál.

Én is indulok készülődni, kimegyek Márk elé.

Majd jelentkezem még, mert van egy két jó sztorim:)

Ês ha fiú fiúval? Az kimaradt. Biztos csak veletlen ...

$

Másfél éve vagyok a jelenlegi munkahelyemnél. Tavaly május óta vagyok ott üzletvezető. Lassan egy éve. Itthoni viszonylatban egész jó fizetést kapok. De hogy még mindig abban a helyzetben vagyok, hogy hónap végére nem marad pénzem... Ez annyira kiábrándító. Azért persze, hozzá kell tenni, hogy tavaly áprilisban elköltöztem szüleimtől, és már a kis önálló életemet életem, ami azért sok pénzt elvisz...de akkor is.. És azt is elmondhatom magamról, hogy megtanultam javarészt spórolni.
December óta nem vettem magamnak új ruhát. Túl hordom a kontaktlencsém (tudom ez nem jó dolog), hogy minél több pénzt spóroljak. Olcsó kajákat eszem, nem veszek kólát, üdítőt.. Alig bulizok. Még a parfümöt is a cigányoktól veszem...  És mégsem..
A cigi az egyetlen, amin nem spórolok, és heti 1-2 doboz be szokott figyelni. Na bumm!
De sajnos más egyében már nem tudok spórolni..Semmi extra kiadásom nincs. Lakbér, telószámla, rezsi, és kaja. De ezek alapok. Ami plusz, az a cigi, és néha egy kis pia, meg mozi.. Igaz, most lenne spórolt pénzem, de azt meg a következő albi kauciójára fog elmenni.
Pedig itt van a tavasz, kellene egy dzseki, egy jó kis fasza bőrdzseki..Jó lenne egy converse tornacsuka, új pólók, pulcsik, gatyák.. jah tényleg, ma az egyetlen farmergatyám is tönkrement... van egy nagy lyuk a közepénél..király.. És az a gond, hogy így nem is tudok felszabadultan élni, mert minden nap, ha kiadásom van, már kattog az agyam, hogy nah akkor most mennyivel kevesebb pénzem van, mikor is kapok fizetést..stb stb.. és pedig nekem nincsen családom, hogy 2-3 embert kellene eltartanom.. Mi lesz akkor?
Persze, nézhetjük a másik szemszögből is: van munkám, külön élek, van telefonom, telik cigire, és kajára. Azt meg éljem túl, hogy a hónap utolsó hetében vissza kell fognom magam még jobban.. Tudom. De akkor is..:(

Végre, március. Egyre csak közeledik a tavasz végre, nem kell kabátot venni..jeee!!!
Ismét semmi fontos nincs a nap alatt, tulaj meghirdette a lakást, szóval, épp most is körbevezet valakit, és próbálja elhitetni velük, hogy mennyire szuper is ez a lakás. Hát, sokszor közbe tudnék szólni. Jó lesz már itt hagyni ezt a környéket. Sajnos mi még nem kezdtük el a keresést úgy normálisan, mert nincs meg a kaucióra a pénz, majd csak március 15-től. De már az sincs messze.
Ah, eszembe jutott egy pozitív kimenetelű dolog. 1 hónapja kb vettem egy C típusú állampolgártól egy paco rabanna: invictus parfümöt, a 100 ml-t. boltba kb 20 ezer ft, megkaptam 5 ezerért. És eredeti, és kurva jó illata van, és nagyon kevés fogyott még csak belőle:D Még vagy 2 hónapig kitart \o/
Páromnak is rendeltem, de azt még nem hozta meg, pedig már 2 hete meg kellett volna. Félek, hogy már nem is fog megérkezni:( Biztos nem tudta még kilopni. Nem baj, reménykedünk:)

Röviden ennyi.

Zene.

 

Az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam a blogomat. Nagyon egyszerű az oka. Van fontosabb dolgom is:)
Persze nem feledkeztem meg róla, folyton eszembe volt, hogy írnom kellene, de mindig akadt fontosabb teendőm is. Legfőképp a párom. Amikor nem dolgozom, akkor leginkább vele vagyok. Hétvégén náluk voltam, ez volt az első alkalom, hogy úgy vendégeskedtem ott, hogy mindenki tudta már, hogy mi egy pár vagyunk. Öccse, aki 15 éves, az anyukája, és az apukája is. Apukájától paráztam a legjobban, és hááát... nem is volt olyan húúú de jó ez a találkozás. Remélem azért majd ha legközelebb találkozunk, akkor oldottabb lesz a hangulat. Ami rajtam is múlik, de ilyenkor úgy parázok, mint egy idióta. Rám tör a frász.
Anyukájánál egyszerűbb, talán mert nő, és velük hamarabb megtalálom a közös hangot. Exem szüleinél is így volt, Ildivel sokkal könnyebben tudtam kommunikálni.. És ez most is így van. Még. :)
Aztán, dolgozom is, így az is sok időmet elveszi. A mostani beosztásomat úgy csináltam, hogy kedd-péntekig minden nap 10-11 óráztam, így a péntek-hétfő szabad volt. Meló után hazaérve meg már életkedvem nem volt, nem hogy még írogatni. Most sikerült rávennem magam, de már fáradok, megint.
UH, ez a kekszes milka valami isteni finom, ajánlom..:P
Lassan hónap vége, és ha minden jól megy, akkor sikerül egy kisebb összeget félre raknom a költözéshez.
Többet terveztem, így bajba lettem volna, de, szerencsémre, a következő fizetésem mellé kapok egy kis bónuszt, amire nem számítottam, így a kiesett összeget ezzel tudom pótolni:) És talán még a telefonom is elő tudom törleszteni:)

El kezdtem egy új sorozatot nézni, modern family. Már vagy 5 éve megy....hogy eddig én miért nem hallottam róla...mintha egy burokba élnék, nem?:D Azt is ajánlom, aki esetleg nem nézi. Meg a kekszes milkát. Az finom. Nagyon!

Hétvégén voltunk bulizni. Nem volt annyira jó..Fáradt voltam, kevés pénzem volt, és utálok amúgy is buliba menni. Tudom, furán hangzik, hogy 21 éves létemre utálom a bulikat. De ennek meg van az oka. Sajnos eddig ahány ilyen éjszakába vetettem magam, sose volt az, hogy valakivel szemezzek, vagy valaki oda jöjjön hozzám, vagy bármi ilyenek. Értitek mire gondolok. Ismerőseim akárhányszor bulizni mentünk, 10 perc után más szájába voltak. És igenis én is kipróbáltam volna anno szívesen, hogy ez mégis milyen érzés. Most már nem is kell, mert szerelmes vagyok, együtt vagyok valakivel, így ez a része már rohadtul nem érdekel, csak anno, ez miatt utáltam meg bulikba járni. A másik fele meg, hogy nem bírok feloldódni. Nagyon nagyon sokat kell innom ahhoz, hogy önfeledtem tudjak szórakozni. Félek, hogy kinéznek, és kinevetnek, ahogy táncolok, ahogy kinézek, stb.. Ezek miatt nem szeretek bulizni.. Gondolom csak én vagyok ezzel így:D

De már mindegy, mert imádom a barátom <3 Amúgy közelítünk a 4. hónaphoz:)

Na ennyi lenne mára.
Zene persze nem maradhat, a hétvégi buliba hallottam és qrva jóóóó!!!

Holnap Valentin nap.
Szerintem felesleges ünnep. Idén ünneplem, de csak azért, mert későn szóltam a páromnak, hogy ne ünnepeljük, és ő már készült nekem ajándékkel.
De jövőre nem fogjuk, nem tartom egy értékes és fontos ünnepnek..Szeretem én őt nullahuszonnégybe, szóval nincs értelme tényleg.
Ah, nincs is mit írnom most, szal abba is hagyom...majd egy hét múlva már talán fog velem annyi minden történni, hogy érdemes legyen leírnom ide..:D

Mindenesetre az új kedvenc zeném kirakom:D

Sikeresen zártam a januári hónapot. Már ami az anyagiakat illeti.

Decemberben elég sok kiadásom volt, ajándékok, Bécs, mozi, buli, szülinap, szilveszter, ami miatt vissza kellett fognom magam januárban. 

Sajnos, a február is ilyen lesz, mivel márciusba költözünk tovább. A kaució miatt, ebben, és a következő hónapban is spórolnom kell. Szerettem volna már végre beiratkozni a tanfolyamra, de szerintem a költözés miatt ezt is halasztanom kell. Talán sikerül rávennem magam, hogy magamtól, itthon kezdjek neki a tanulásnak.

Sikerült egy új posztert is szereznem magamnak. Lady Gaga Applause kislemez borítója lett rányomtatva.

Erről jut eszembe, hamarosan lejár a bankkártyám, és kapok helyette újat, ezért most lehetőségem van egyedi fényképes kártya rendelésére. Már csak azt kellene eldöntenem, hogy mi legyen rajta.

Glee kilőve, már nem rajongom annyira érte, hogy a kártyámon is az legyen. 

Sorozatok szerintem minden más szintén kilőve..

Lehet, hogy a poszteren lévő gaga képet kellene rárakatnom. Úgyis az applause a kedvenc albumom.

Jut eszembe. Gaga novemberben Bécsben koncertezik. Február 17-től lehet a jegyeket megvenni. Gondolom 3 perc alatt elfogják kapkodni. Viszont én mindenképp szeretnék kimenni. Szabi azt mondta lehet kijön velem, aminek örülnék, mert ő is Gaga fan, így nem mennék egyedül.:D de basszus vagy 30 ezer tuti lenne a jegy...az megint annyi pénz...:((( nem tudom mit csináljak..

Na mindegy, itt egy jónak tűnő zene.

Néha nem tudom körbeírni, hogy mennyire ideges tudok lenni. Csak velem van így? És úúgy kiadnám magamból, főleg annak, aki miatt felidegesítem magam, de az meg rontana a helyzeten.. de néha annyira felvilágosítanék pár embert pár dologról, amit tudom, hogy nem úgy látnak, ahogyan kellene.
De tudom, amíg nem vannak abban a helyzetben, addig nem is fogják úgy látni, ahogy kellene. Ah, kész káosz.. ahelyett, hogy leszarnám a dolgokat, még agyalok rajta.
Vagy... bárcsak én látnám úgy, ahogy ő, vagy ők.. de nem tudom..miért kell nekem mindenért megküzdenem, és miért nem hullik minden az ölembe... látni fogom én ennek a gyümölcsét valamikor a közeljövőben?
Néha úgy lennék megint gyerek. (mondom ezt 21 évesen)
Egyébként félig tudom, miért van ez. Miért érzek így. Most ez röhejesen fog hangzani. De nekem tényleg, mintha nem lett volna gyerekkorom.
A szüleim, amíg együtt laktunk, rengeteget veszekedtek. És mind a ketten hozzám jöttek panaszkodni, velem beszélték meg a gondjaikat. Mind ezt már vagy 14 éves korom óta. Bele láttam a dolgaikba, az anyagi helyzetünkbe, tudtam, hogy mennyire rosszul is állunk. Örülök, hogy mindketten megbíztak bennem, és velem beszélték meg ezeket, de ezáltal nem tudtam úgy élni, mint ahogy kellett volna. Szerintem. 19 éves koromig tartott. Akkor költöztem el itthonról. 18 évesen már dolgoztam nyáron, érettségi után pedig már rendesen munkába álltam. El kellett tartanom magam. Nem úgy mint a többi fiatalnak..dolgoztam. istenem...buliznom kellett volna, meg egész nap a gép előtt ülnöm nem?? Nem ez lenne a normális?? Nem tudom...egyébként élveztem ezt az életfajtát is, mert tudtam, hogy mindent magamnak köszönhetek, és nem kell senkire se támaszkodnom. De másfelől meg bennem van, hogy de jó lett volna még egy kicsit gyereknek lenni. Most meg, 21 évesen üzletvezető vagyok, független a szüleimtől, és úgy mindenkitől. Ez tetszik csak. Ezt kevesen mondhatják el magukról. De ennek ára volt.

Mindegy, az élet megy tovább, szokták mondani, én pedig tervezgetek. Ezt az évemet szeretném szorgalmasan eltölteni. Tanfolyam, utazás Londonba, áprilisba költözés, és még az előre nem látott dolgok. Mozgalmas lesz.

2. emelet

Középiskola, 10/11. osztály.
Egyik osztálytársammal nagyon jóba lettünk. Fanninak hívják. A suliba szinte mindig együtt töltöttük az időt, egymás mellé ültünk órákon, hülyéskedtünk, és úgy éreztem, hogy megbízik bennem. Tényleg úgy éreztem, hogy ő az én másik felem. Azt hiszem január lehetett már, kint nagyon hideg volt, és suliba jövet a buszon döntöttem el, hogy elmondom neki, hogy meleg vagyok. Akkor még titkoltam ezt az énem, és csak egy ember tudta rólam, hogy mi a helyzet. De úgy éreztem, hogy eljött az idő, hogy elmondjam neki. (hab a tortán, hogy ugyan az a srác tetszett nekem is, meg Fanninak is.)
Ültünk bent a terembe, beszélgettünk valami pasi dolgáról, és alig tudtam oda figyelni, mert folyton kattogott az agyam, hogy jaj mindjárt becsöngetnek, nekem addig el kell mondanom neki.
Persze kicsit drámaira vettem a figurát, és szóltam neki, hogy ki kellene menni a folyosóra, mert valami nagyon fontos dologról akartam vele beszélni.
Kimásztunk a folyosóra, neki dőltünk az ablakpárkánynak, még arra is emlékszem, hogy a hülye radiátort tapogattam idegességembe. Persze a Fanni mondta  hogy jaj mondjad már mert már ne bírok várni, de...
ilyenkor azért nehéz volt még egy ekkora kaliberű dolgot elmondani...
Persze azt nem bírtam kimondani, hogy Fanni, meleg vagyok, szóval kerülgettem a dolgot, hogy hááát az a helyzet, hogy...izé...
Na, nem a lányok tetszenek.
Természetesen az elején nem akarta elhinni, és mondta, hogy hehe, jó vicc, jól megtréfáltál most reggel, de nem veszem ezt be, és ezzel ne hülyéskedjek. És amikor már vagy  5 x mondtam neki, hogy de Fanni tényleg meleg vagyok, akkor esett csak le neki. És mi volt az első reakciója? Mikor tényleg elhitte már?
NEVETETT. Elkezdett nevetni. Mindenféle reakciót el tudtam képzelni, de ezt nem. Nevetett.
Mondta, hogy nem azért mosolyog, mert vicces, hanem egyszerűen így vezette le a dolgot.
Hál Istennek pozitívan fogadta a hírt. Aztán folytattam: ...és tudod, hogy ki tetszik nekem a suliból? 
Mosolyogtam, és el is pirultam, így rögtön levágta, hogy nekem is Miki tetszik, mint neki. Na akkor aztán megint elkezdett nevetni, meg mondogatta, hogy: úristen Levi, én meg folyton neked nyávogtam, hogy így szeretnék vele összejönni, meg húú de teszik, húú de jól néz ki... Neked meg folyton ezt kellett hallgatnod..milyen szar érzés lehetett Neked...
Persze megnyugtattam, hogy egyáltalán nem éreztem magam rosszul, mert ő heteró, szal akinek itt esélye van, az te vagy..
Ah, sose fogom elfelejteni ezt a napot.
Lehet azért se, mert azóta teljesen eltávolodtunk egymástól. Ő kiutazott külföldre, és már nem tartjuk a kapcsolatot.
Pedig mennyi mindent éltünk át együtt...jót, rosszat, sírtunk és nevettünk együtt..tényleg ahogy meg van írva.
Ő volt az első legjobb barátom, és lehet hogy az utolsó is. Azóta persze megint vannak hozzám nagyon közel álló személyek, de azt az űrt, ami akkor keletkezett, mikor Fannival "elváltunk", senki se tudja betölteni.
És még mindig remélem, hogy egyszer az életbe megint össze hoz minket a sors, vagy nem is tudom minek hívják, mert nagyon hiányzik. Egyébként a mi kettőnk kapcsolatáról majd szeretnék írni egy külön posztot is, vagy akár többet, mert rengeteg emlékeim vannak róla, amiket szeretnék kiadni magamból, csak ahhoz tényleg rengeteg idő kellene. De megírom. Muszáj.

Nos, ennyi lett volna a második emelet.

Azt hiszem tényleg felnőtt lettem.
Jó, igaz, egy éve lassan külön élek szüleimtől, már két éve dolgozom, és már másfél éve kell egyedül fenntartanom magam, még is most érzem úgy, hogy tényleg felnőttem.
Azért jutottam el erre az állás pontra, hogy már nem rohanok a fejem után. Tudatosan csinálom a dolgom, és figyelek a pénzemre. Sose arról voltam híres, hogy meg tudom tartani a pénzem. És az utóbbi időben viszont pont az ellenkezője igaz. Többször átgondolom, mielőtt meg vennék valamit, hogy nekem erre tényleg szükségem van-e. Nem nagy összegű dolgokról beszélek most, hanem inkább ilyenekre gondolok, hogy elmegyek a boltba, megkívánom a kukorica salátát, de aztán szembe jut, hogy ez igen is luxus a hónap 27. napján, mert abból a 300 Ft-ból, amibe a saláta kerül, inkább veszek még 3 zsömlét, meg egy kis felvágottat. És mondjuk 10 ilyen alkalomnál ez már bizony 3 ezer ft.
Elég nagy kiadásaim lesznek mostanában. Mennem kell tanfolyamra, többre is ugye, félre kell raknom a költözés miatt, sajnos most kell a kontaktlencsém is lecserélni. Ezek mind mind sokba kerülnek, de azt hiszem, hogyha ezen az úton tudok maradni, akkor ezeket is ki tudom majd fizetni. Bárcsak mindenki így gondolkodna....

Végeztem a könyvemmel, amit múltkor linkeltem, így hát eljött az idő, hogy belekezdjek a legújabb szerzeményembe.
Az író Day Sylvia, a címe pedig Hozzád kötve



Ez a gyönyörű, sugárzó férfi maga volt a fehér izzás. Soha eddigi életemben senki és semmi nem vonzott még ilyen ellenállhatatlanul. Úgy vágytam az érintésére, mint drogos a napi adagjára, bár éreztem, hogy elgyengít, mégsem tudtam, nem is akartam ellenállni. Sérült és törékeny lettem, ő pedig oly könnyedén megtörte az ellenállásomat, és áthatolt az eddig kemény páncélon…



Gideon birtokában volt a tudásnak. Megvoltak a maga démonai. Egymás tükörképeivé váltunk, visszavetítve a másikra legbensőbb világunkat, legmerészebb vágyainkat…



Szerelme megbéklyózott, átformált, és én csak azért esedeztem, nehogy kínzó múltunk elszakítson minket egymástól…


Megjelent egy újabb dal Lea Micheletől, és már most tudom, hogy a kedvencem lesz.

Monsieur Adi feat. A*M*E - What's Going On? (Club Mix) (+lejátszási lista)

Lassan kezdhetünk gondolkodni a költözésen. Április elsején kerültünk ide, lassan eljön megint ez az idő, és egyikünk se szeretne itt maradni. Ami bonyodalmat okoz, hogy én valószínűleg Szabival és Dettivel költözöm, nem pedig Ádámmal. Régebben beszélgettünk már erről a dologról, de akkor még nem volt biztos a dolog. Most azért már merem 95%-a azt mondani, hogy igen, így 3-man fogunk. Ádám nem is biztos, hogy sokáig marad Magyarországon, szóval ő nem is lenne biztosíték. Kockáztatni meg egyikünk se mer.
Szeretnénk az V,VI,VII kerületbe költözni, a belvárosba. VIII. kerület kilőve. a tökéletes lakás: 3 szoba plusz nappali, mindegyik külön nyílós, szép új konyha, erkély v terasz, és persze fejenként maximum 45 ezer ft. Tudom, ez egyenlő a lehetetlennel. Most január közepe van, azért február közepén el kellene már kezdeni keresni, hogy legyen időnk. Az itteni kauciót meg le szeretnénk lakni persze.

Am beteg lettem, juhhé!! Egy szaros gyógyszer 2 ezer ft volt a patikába, azt hittem sírógörcsöt kapok. Ennyiért remélem mindenből kigyógyít:DD
Megyek is pihenni...

1. emelet

Nem is értem, miért ezzel az emlékkel kezdem. Lehet csak azért, hogy valamivel el tudjak indulni. Szóval a változtatás jogát fenntartom.:)

14 éves voltam. Földrajz, vagy kémia, vagy lehet, hogy bioszon  ültem általános iskolában. Az igazgató nő tartotta ezeket az órákat. Egyszer csak kopognak, majd berobban anyukám, hogy azonnal menjünk fel az internetre, mert kitették a középsuli oldalára a felvételi eredményeket. (az Árpád-háziba szerettem volna mindenképp bekerülni.) Anyukámat kicsit se zavartatta, hogy az óra kellős közepén beront hozzánk.

De az igazgató nőt sem, bírta a burám szerintem, mert rögtön oda adta a számítógép terem kulcsát, hogy megnézzük. sose volt önbizalmam, így hát akkor sem, és biztos voltam benne, hogy nem fognak felvenni.

Leültem a gép elé, mögöttem anyukám, igazgató, meg az osztálytársaim. Jó volt látni, hogy őket is érdekli, mi lesz velem.

100 pontos volt a felvételin a max pont, amit el lehetett érni. Néztem, néztem hol a nevem, és nem fogjátok elhinni. 96 pontom lett!! Ciki, de pontosan nem tudom, hogy 3. vagy 4. lettem-e, de lényeg, hogy bekerültem.

Persze anyukám sikítozott, és a többiek is nagyon örültek a sikeremnek. Hát még én. És, hogy ráadásul ilyen elöl. Előttem volt két lány, akik holt versenyben 97 pontot értek el, így őket egynek veszem.

Le is fotóztam még anno, de sajnos azóta eltűnt a fotó:( neten meg sehol se találom.

Tudom, nem nagy sztori, de bennem mély emlékeket hagyott ez az egész, lehet, mert a középiskolás éveim nagyon jól teltek:)

No, hát ennyi lenne az első emelet.

A hétvégén egyik barátnőm születésnapját ünnepeltük.
Szombat kora este megnéztük vagy 10-en a Jégvarázs című Disney animációs mesét.
Nem nagyon szeretek mesékre pénzt kiadni, ha már mozi, akkor inkább rendes film, de úgy jöttem ki a teremből a végén, hogy ezért megérte. Nagyon aranyos kis mese volt, sokat lehetett nevetni rajta, és voltak benne WTF pillanatok is:)

Utána a Limitbe mentünk alapozni. Drága kis alapozás volt, pedig nem is ittam sokat. 1 korsó sört ( és még finom se volt) 1 koktélt, és 4-5 fütyülőst. Bodzásat. Oh, a viszont nagyon finom.. Ha van pia, amit szeretek, az a fütyülős. Meg a sör. És a fehér félédes bor. Meg a koktélok. Uh, akkor elég sok piát szeretek végül is:D
Tortáztunk is, ha már egyszer születésnap..:) Mindenki ajándékozott is. Amit tőlem kapott, az egy napszemüveg alakú sárga fülbevaló (van neki sárga napszemüvege), hozzá vettem egy sárga kalapot (biztos, hogy tetszett neki, mert egész este azt viselte) és még kapott tőlem egy karkötőt, amikre betűket lehet felfűzni.
Fél 12 fele pedig elindultunk a Toldi nevű szórakozó helyre, ahol leszbikus partyt tartottak. (szerintem itt is több volt a srác, mint a csaj)
Ott fél 5-ig voltunk, aztán én már kidőltem, és menni szerettem volna. A zene miatt lehetett, mert sajnos nem olyan típusúakat játszottak, amiket szeretek. Bezzeg, ha Gaga ment volna...még mindig táncolnék sztem:D
11 ezer forintomba került ez a hétvége, de nem bánom, mert nagyon jól éreztem magam.

----O----

Valamelyik héten a barátommal megnéztük az Eredet című filmet, amiben a főszereplő épített magának egy épületet, ahol minden egyes szinten az emlékeit őrizte. Minden szinten más-más emlékek voltak.
Úgy döntöttem, hogy én is fogok készíteni egy ilyen "épületet". Most nincs időm leírni, de az este folyamán bepótolom, és minden emeletnek egy egy bejegyzést fogok szentelni. Még gondolkodom, milyen olyan fontos dolgok történtek velem, amiket érdemes lenne leírni, de 4-5 emeletet biztosan fogok tudni építeni:D
Aztán persze, ahogy telik az idő, biztos lesznek még plusz emeletek:) Jah, már csak a nevét kellene kitalálni ennek az egésznek, de az Emlékek háza olyan snassz pl, meg szerintem röhejes is..:D Szóval ha valakinek van ötlete, azt szívesen fogadom.


És zene a végére:) Ez is ment a hétvégi bulim, és megtetszett (hála Shazamnek, könnyen felismerte:D)

Lea Michele - Cannonball

Vegre szombat, es ma nem is dolgozom, igy vegre kialudhattam magam, es eleg csak 10-kor kelnem.  Az az alak a hatterbe pedig ott Detti, aki ma nalam aludt. A karom pedig azert van benne a fenykepbe mert kurva jol nez ki a tetkom es a karkotom igy egyutt nem?:D

Ma mellesleg Lia szuletesnapja van, szooooval ma mozi aztan Limit es onnan Toldi. Mindenek elott viszont ajandekot kell vennem neki.

Majd jelentkezem:)

Tényleg egyre lustább vagyok.
Lakótársam talált egy programot iPhone-ra. Lényeg, hogy a telefonommal tudom a laptopom irányítani.
Jópofa dolog, főleg, hogy rá tudok csatlakozni a lakótársam gépére is, és bármikor kikapcsolhatom neki a gépet..:DD Igen, tapasztalat:D Remote Mouse a program neve btw, ha érdekelne valakit.

----

Először fordult elő, mióta a mostani munkahelyemen vagyok, hogy nem időbe érkezik a fizetés. 3 napja csúszik, mára ígérték, ma pedig holnapra. Nem örülnék, ha ez a tendencia folytatódna, holnap pedig szerdára ígérnék, mert már eleve szerződés szegést követtek el azzal, hogy nem 5-ig érkezett meg a pénz.
Én is pénzből élek meg basszus...

----

Barátommal minden rendben van. Látom rajta, hogy szeret, és érezteti is. Most volt a 2 hónapos fordulónk.
Viszont még mindig rengeteget veszekedünk. Kis apróságokon ugyan, de elég durván össze szoktunk kapni. Ez most erősíti a kapcsolatunk? Sokat kell még mind a kettőnknek tanulnia. Tudom magamról, hogy makacs vagyok, eléggé, viszont ha úgy érzem, hogy igazam van, akkor nem tágítok. Meg kell tanulnom engedni, még ha azzal "beismerem", hogy tévedtem. De, valamit valamiért.
És néha úgy érzem magamon, hogy nem tudom rendesen kimutatni a szeretetem. Pedig tényleg imádom őt, és ha nincs mellettem, az qrva szar érzés. (Egyébként most szerdáig nem találkozunk. Amikor mondtam neki, láttam az arcán a csalódottságot, de nem azért toltam el a találkozó idejét, mert, hogy most szerdáig nem szeretnék vele találkozni, hanem pusztán félek, hogy ha ilyen sűrűn együtt vagyunk, akkor egymásra ununk akaratunkon kívül is. De azért basszus, bárcsak most is itt lenne..:()

----

Boldog új évet mindenkinek:)

Rengeteg mindent tudnék írni, mert nagyon sok minden történt velem megint csak az elmúlt 2-3 hétben, de se erőm, se időm, se akaraterőm nincs arra, hogy mindent leírjak, így csak a legfontosabbakat említem meg.

Természetesen a karácsony.
Idén volt először, hogy "saját" karácsonyfám van (lakótársakkal együtt) és kedvem szerint díszítettem fel.
Jól megszenvedtem vele Márkkal, mert a Pólusból kellett elhoznunk, ami tőlünk 40 percre van, szóval kellemes volt végigcipelni a városon, felszállni vele a BKV-ra.. De megérte végül is..:)

A választás az ezüst arany kombinációra esett, imádom ezeket a színeket. És szerintem a fán nagyon szépen mutatnak. Jövőre talán a vörös fekete lesz a téma, azt is nagyon gyönyörűen meg lehet csinálni.

Ajándékok.

Ebben az évben nagyon sok hasznos ajándékot kaptam. Párnát, azt kifejezetten én kértem és választottam ki, mert már abba is válogatós vagyok..:D Ágyneműhuzatot, alsókat, zoknikat, fütyülős pálinkát. Szilvásat. Nem volt finom..:D

Márktól kaptam egy telefontokot, nagyon kis aranyosat, meg egy ezüst karkötőt, ami persze nem érte át a csuklómat, így vissza kellett menni kicseréltetni..:DD

Itt a tok:

Hát nem édes?:DDD

Btw voltak itt Claireék is karácsony előtt, tőlük is kaptam ajándékot:) Két képet tudok is mutatni ezek közül.:)

A házikó közösen kaptuk a lakótársakkal, hálául hogy itt szoktak lenni a csajok.. Nem mintha elvártuk volna.. Alap hogy bármikor itt lehetnek.. De persze köszönjük az ajándékot:)

M-el sütöttünk pogácsát, nekem ez volt életem első sajtospogácsa sütése, és ahhh, finom lett basszus!!!!:D

A lényeg, hogy nagyon nagyon jól telt a karácsonyom. Romantikus volt, szerelemmel teli. Remélem mások is elmondhatják ugyanezt. Szerencsés vagyok. 

Lusta vagyok tovább írni, majd máskor. Még a szilveszterről fogok beszámolni, holnap este talán ráveszem magam. Most inkább olvasok, mert könyvet is kaptam, amiből készült film is, így most el tudom magam foglalni :)