Fogalmam sincs hogy álljak neki ennek a bejegyzésnek. Már vagy 5x töröltem ki, amit leírtam, mert egyszerűen próbálom átadni azt az érzést ezekkel a sorokkal, amiket tegnap este átéltünk.
De nem sikerül.
Mert egyszerűen nem lehet. Ott kell lenni. Át kell élni.
A tegnap minden bizonnyal egy mérföldkő volt a magyar Glee rajongók számára, (már aki ott volt) ugyanis kibéreltük a Lurdy mozi egyik termét 2 óra hosszára, ami alatt megnéztük a 4. évad utolsó, és az 5. évad első részét. Egyébként ez volt az 5. Glee találkozó. (első a Csendes létterem, ahol 4-en voltunk, a második Szegeden volt, ahol moziztunk egyet, ott kb 7-8-an voltunk, a harmadik a 4. évad záró nézése, ott már olyan 11-en lehettünk kb, a negyedik Claire Kismaroson lévő telkénél volt, ahol buliztunk egy hatalmasat, ott 8-an voltunk, és a tegnapi, ahol már 22-23-an vettünk részt. (Ezeken kívül még voltak kisebb találkozások, de azokat ide nem írtam le, mert nem volt ekkora kaliberű.))
Vagyis soha ennyien nem voltunk még így együtt, aminek a központjában a GLEE állt volna.
A fórum aktív tagjai már délután 2 óra körül nálam voltak, megbeszéltük, hogy előtte feljönnek hozzám egy kis bemelegítésre, beszélgetésre, kajálásra. Epertől kaptam egy nagyon szép kulcstartót, amit aztán este elhagytam az Instába. :(((( Pedig annyira szép volt...Thermotol kaptam egy jó nagy fali posztert, amin a drága Darren pózol, valamint egy 2014-es kis naptárat, ahol szintén Darren van, a kedvenc idézetemmel:)
Lia pedig írt egy szép verset, amit majd alább olvashattok. Sosem gondoltam volna *csöpögős rész következik, ami akár a lelki nyugalmat is megzavarhatja*, hogy egy ennyire szerethető csapat fog összejönni röpke egy év alatt és hogy már mennyi mindent megéltünk. Kevesen indultunk (ketten xd), és most már legalább 10-en vagyunk, mint "kemény mag", és ez még bővülhet is akár. Fog is. Mindenki úgy szeret, ahogy vagy, nincsenek előítéletek, csak a puszta szeretet, és egy halom, tömény, kemény PERVERZIÓ:DDD
Na, de kanyarodjunk vissza a tegnaphoz. Hatkor gyülekeztünk a Lurdy mozi előtt. Szépen lassan megérkezett mindenki, mint mondtam már, olyan 21-23 főt számoltam.
Odaadtam a mozis srácnak a jegyet és a pendriveot, ő meg közölte, hogy pár perc türelem, megnézik az anyagot, amit hoztam. Itt kicsit majdnem magam alá csináltam, hogy Jesszus, mi van, ha nem engedik levetíteni? Akkor feleslegesen jöttünk el, és mindenki rám lesz mérges, hogy idétlenül szerveztem meg ezt az egészet... (szerencsére nem így lett)
Míg vártunk, addig lőttünk pár csoportképet. A legjobbat teszem fel, ahol természetesen vállalhatatlan fejem van igazából, de a többiekről meg jó lett...:D
Mindegy, mi lennénk azok:)
A terem 100 férőhelyes volt, szóval a legközelebbi mozizásra (mert tervezzük) van még kb 77 kiadó hely!:D
A vetítés alatt természetesen a legtöbben nem bírtuk ki, hogy ne énekeljünk, vagy ne sikítsunk, főleg olyankor, amikor Klaine csók történt..:D Hát még a végén!!!!!:DDD (köszönjük Bekinek a magyar feliratot!)
A részről most semmit nem írnék, akit érdekel, az olvassa el Eper kritikáját a
www.glee.hu weboldalon.
Úristen, de milyen jó volt mindezt nagy képernyőn, nagy hangfalakkal nézni, hallani... ah! Csak olyan hamar eltelt..
A vetítés után páran hazamentek, nem tudtak velünk jönni tovább, de a csapat nagy része célba vette a belvárost. Közbe már kezdtünk alapozni egy kis borral, vodkával és tequilával.:) Egy kerthelyiségbe ültünk be inni, aminek a nevét nem tudom.:D De lehet, hogy jobb is.
Ott még ittunk, táncoltunk, énekeltünk (hozzá tenném, hogy Clairen, Bogin, Daven, Odan és rajtam kívül senki sem táncolt, hanem ült a kis hátsóján, amit meg is jegyeztünk párszor >.<)
Ezek után elmentünk az Instába, ahol még buliztunk egy nagyon jót!
Így röviden ennyi a tegnapról! Mindenkinek köszönöm, aki eljött, nagyon szuper volt, és remélem, hogy a következő ilyen eseményen is minimum ugyan ennyien leszünk!:)
És Lia verse, a fórumtagoknak:
Szeptemberben kezdődött minden,
mikor úgy döntöttem:" Itten
változásokra van szükség!"
Addig egyedül voltam a mániámmal,
s mégis nem kicsit vacilláltam,
hogy regisztráljak-e.
Végül vettem a bátorságot,
s megtudtam a valóságot:
Nem vagyok egyedüli!
Megismertem sok mindenkit,
sírtunk, nevettünk. A mindenit!
Még ittunk is, ha kellett!
A távolság ugyan néha elválasztott,
de ez nem gátolt minket, hogy választott
családunkkal töltsük az időnk!
Lassan egy éve éljük
sülve-főve netes létünk
mindennapjait
Remélem még sokáig
-naponta legalább néhány óráig
együtt maradunk!