Asszem még csak utaltam rá, de 2 hete ismerkedem egy sráccal. November elején kezdetünk el interneten beszélgetni. Megnéztem a profilját, ő visszanézett, és reménykedtem benne, hogy írni fog. (esetek 95%-ban nem így történik). És írt. Magától. Elkezdtünk beszélgetni. Sokáig. Nagyon sokáig. Hajnalig fent maradtunk, és beszélgettünk. Képekről tetszett, nagyon is, és a beszélgetés alapján is értelmesnek tűnt. Ilyenkor szokott az lenni, hogy kér még képet, és mikor küldök, akkor pff, bocs, de mégse. Ezért se mertem neki az elején sokat mutatni, féltem az elutasítástól. Persze győzködött, győzködött, és kénytelen voltam, különben meg akkor a gyávaságom miatt nem akart volna tovább ismerkedni. Mutattam neki. És nem hajtott el. 3 napig csak skype meg viber volt, semmi több. Mondjuk ő szeretett volna. Én viszont nem. Annyira jó volt így ismerkedni, megint csak féltem, hogyha találkozunk, akkor lát élőbe is, és nem lesz folytatás.
Aztán egy hétfői napon, november 4-én kijelentette, hogy ma már pedig találkozni fogunk.
Egész nap görcsölt a hasam az izgalomtól, meg persze fostam is mint a kurvaélet.
Oh, és milyen jó volt, hogy találkoztunk. Oh, de még milyen jó. Sokat beszélgettünk, és ami tetszett, hogy rögtön kijelentette, minden körítés nélkül, hogy bejövök neki.
Ez volt két hete. Azóta nagyon sokat találkozunk.
Az én érzéseim egyre mélyebbek, egyre fontosabb nekem, rengeteget gondolok rá, és szar, ha nincs itt. Szal végülis, valszeg szerelmes vagyok. De, úgy látom, hogy neki kicsit lentebb hagyott az irántam való érdeklődése. Lehet, hogy csak bebeszélem magamnak, mert paranoiás idióta vagyok, de az is lehet, hogy nem. Sokszor úgy gondolom, hogy neki az érzés tetszik, hogy valaki fiúnak bejön, és foglalkozik, törődik vele. De erre így viszont hamar rá fog unni, mert megszokja az érzést. Nem tudom basszus. Az a baj, hogy nagyon hamar elkalandozom a rossz felé, és onnan már nehéz visszakanyarodni. Egyet beszól, teljesen magam alatt leszek..:DDDD és rögtön azon kattogok, hogy jesszus, már nem is érdeklem..:DDD
Pedig 80% hogy csak hülyül, de én balfasz meg ezen pattogok..:D
Jó de sose volt önbizalmam, hogy lehet, hogy én esetleg vkinek fontos vagyok? Mármint úgy szerelemből. Mert azt tudom, hogy barát barátnak nem vagyok rossz. De hogy mint kapcsolatként barát...Nem is vagyok vonzó.
Pedig tervezi, hogy megyünk ki decemberbe egy két napra Bécsbe. Csak nem mondana ilyet, ha másképp érezne nem? Valaki okos segítsen máááár!!!:D
Nem tudom mit csináljaaaaaaaaak...
Egy a biztos. Hogy most szerelmes vagyok. Én. Én. Én. És hiányzik sokat, és kiugrik a szívem a helyéről mikor találkozunk, és kívánom, és és és és alig várom, hogy mikor találkozunk, és és vmit érzek irántaaaaaa...
És egy zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése