Néha nem tudom körbeírni, hogy mennyire ideges tudok lenni. Csak velem van így? És úúgy kiadnám magamból, főleg annak, aki miatt felidegesítem magam, de az meg rontana a helyzeten.. de néha annyira felvilágosítanék pár embert pár dologról, amit tudom, hogy nem úgy látnak, ahogyan kellene.
De tudom, amíg nem vannak abban a helyzetben, addig nem is fogják úgy látni, ahogy kellene. Ah, kész káosz.. ahelyett, hogy leszarnám a dolgokat, még agyalok rajta.
Vagy... bárcsak én látnám úgy, ahogy ő, vagy ők.. de nem tudom..miért kell nekem mindenért megküzdenem, és miért nem hullik minden az ölembe... látni fogom én ennek a gyümölcsét valamikor a közeljövőben?
Néha úgy lennék megint gyerek. (mondom ezt 21 évesen)
Egyébként félig tudom, miért van ez. Miért érzek így. Most ez röhejesen fog hangzani. De nekem tényleg, mintha nem lett volna gyerekkorom.
A szüleim, amíg együtt laktunk, rengeteget veszekedtek. És mind a ketten hozzám jöttek panaszkodni, velem beszélték meg a gondjaikat. Mind ezt már vagy 14 éves korom óta. Bele láttam a dolgaikba, az anyagi helyzetünkbe, tudtam, hogy mennyire rosszul is állunk. Örülök, hogy mindketten megbíztak bennem, és velem beszélték meg ezeket, de ezáltal nem tudtam úgy élni, mint ahogy kellett volna. Szerintem. 19 éves koromig tartott. Akkor költöztem el itthonról. 18 évesen már dolgoztam nyáron, érettségi után pedig már rendesen munkába álltam. El kellett tartanom magam. Nem úgy mint a többi fiatalnak..dolgoztam. istenem...buliznom kellett volna, meg egész nap a gép előtt ülnöm nem?? Nem ez lenne a normális?? Nem tudom...egyébként élveztem ezt az életfajtát is, mert tudtam, hogy mindent magamnak köszönhetek, és nem kell senkire se támaszkodnom. De másfelől meg bennem van, hogy de jó lett volna még egy kicsit gyereknek lenni. Most meg, 21 évesen üzletvezető vagyok, független a szüleimtől, és úgy mindenkitől. Ez tetszik csak. Ezt kevesen mondhatják el magukról. De ennek ára volt.

Mindegy, az élet megy tovább, szokták mondani, én pedig tervezgetek. Ezt az évemet szeretném szorgalmasan eltölteni. Tanfolyam, utazás Londonba, áprilisba költözés, és még az előre nem látott dolgok. Mozgalmas lesz.

2. emelet

Középiskola, 10/11. osztály.
Egyik osztálytársammal nagyon jóba lettünk. Fanninak hívják. A suliba szinte mindig együtt töltöttük az időt, egymás mellé ültünk órákon, hülyéskedtünk, és úgy éreztem, hogy megbízik bennem. Tényleg úgy éreztem, hogy ő az én másik felem. Azt hiszem január lehetett már, kint nagyon hideg volt, és suliba jövet a buszon döntöttem el, hogy elmondom neki, hogy meleg vagyok. Akkor még titkoltam ezt az énem, és csak egy ember tudta rólam, hogy mi a helyzet. De úgy éreztem, hogy eljött az idő, hogy elmondjam neki. (hab a tortán, hogy ugyan az a srác tetszett nekem is, meg Fanninak is.)
Ültünk bent a terembe, beszélgettünk valami pasi dolgáról, és alig tudtam oda figyelni, mert folyton kattogott az agyam, hogy jaj mindjárt becsöngetnek, nekem addig el kell mondanom neki.
Persze kicsit drámaira vettem a figurát, és szóltam neki, hogy ki kellene menni a folyosóra, mert valami nagyon fontos dologról akartam vele beszélni.
Kimásztunk a folyosóra, neki dőltünk az ablakpárkánynak, még arra is emlékszem, hogy a hülye radiátort tapogattam idegességembe. Persze a Fanni mondta  hogy jaj mondjad már mert már ne bírok várni, de...
ilyenkor azért nehéz volt még egy ekkora kaliberű dolgot elmondani...
Persze azt nem bírtam kimondani, hogy Fanni, meleg vagyok, szóval kerülgettem a dolgot, hogy hááát az a helyzet, hogy...izé...
Na, nem a lányok tetszenek.
Természetesen az elején nem akarta elhinni, és mondta, hogy hehe, jó vicc, jól megtréfáltál most reggel, de nem veszem ezt be, és ezzel ne hülyéskedjek. És amikor már vagy  5 x mondtam neki, hogy de Fanni tényleg meleg vagyok, akkor esett csak le neki. És mi volt az első reakciója? Mikor tényleg elhitte már?
NEVETETT. Elkezdett nevetni. Mindenféle reakciót el tudtam képzelni, de ezt nem. Nevetett.
Mondta, hogy nem azért mosolyog, mert vicces, hanem egyszerűen így vezette le a dolgot.
Hál Istennek pozitívan fogadta a hírt. Aztán folytattam: ...és tudod, hogy ki tetszik nekem a suliból? 
Mosolyogtam, és el is pirultam, így rögtön levágta, hogy nekem is Miki tetszik, mint neki. Na akkor aztán megint elkezdett nevetni, meg mondogatta, hogy: úristen Levi, én meg folyton neked nyávogtam, hogy így szeretnék vele összejönni, meg húú de teszik, húú de jól néz ki... Neked meg folyton ezt kellett hallgatnod..milyen szar érzés lehetett Neked...
Persze megnyugtattam, hogy egyáltalán nem éreztem magam rosszul, mert ő heteró, szal akinek itt esélye van, az te vagy..
Ah, sose fogom elfelejteni ezt a napot.
Lehet azért se, mert azóta teljesen eltávolodtunk egymástól. Ő kiutazott külföldre, és már nem tartjuk a kapcsolatot.
Pedig mennyi mindent éltünk át együtt...jót, rosszat, sírtunk és nevettünk együtt..tényleg ahogy meg van írva.
Ő volt az első legjobb barátom, és lehet hogy az utolsó is. Azóta persze megint vannak hozzám nagyon közel álló személyek, de azt az űrt, ami akkor keletkezett, mikor Fannival "elváltunk", senki se tudja betölteni.
És még mindig remélem, hogy egyszer az életbe megint össze hoz minket a sors, vagy nem is tudom minek hívják, mert nagyon hiányzik. Egyébként a mi kettőnk kapcsolatáról majd szeretnék írni egy külön posztot is, vagy akár többet, mert rengeteg emlékeim vannak róla, amiket szeretnék kiadni magamból, csak ahhoz tényleg rengeteg idő kellene. De megírom. Muszáj.

Nos, ennyi lett volna a második emelet.

Azt hiszem tényleg felnőtt lettem.
Jó, igaz, egy éve lassan külön élek szüleimtől, már két éve dolgozom, és már másfél éve kell egyedül fenntartanom magam, még is most érzem úgy, hogy tényleg felnőttem.
Azért jutottam el erre az állás pontra, hogy már nem rohanok a fejem után. Tudatosan csinálom a dolgom, és figyelek a pénzemre. Sose arról voltam híres, hogy meg tudom tartani a pénzem. És az utóbbi időben viszont pont az ellenkezője igaz. Többször átgondolom, mielőtt meg vennék valamit, hogy nekem erre tényleg szükségem van-e. Nem nagy összegű dolgokról beszélek most, hanem inkább ilyenekre gondolok, hogy elmegyek a boltba, megkívánom a kukorica salátát, de aztán szembe jut, hogy ez igen is luxus a hónap 27. napján, mert abból a 300 Ft-ból, amibe a saláta kerül, inkább veszek még 3 zsömlét, meg egy kis felvágottat. És mondjuk 10 ilyen alkalomnál ez már bizony 3 ezer ft.
Elég nagy kiadásaim lesznek mostanában. Mennem kell tanfolyamra, többre is ugye, félre kell raknom a költözés miatt, sajnos most kell a kontaktlencsém is lecserélni. Ezek mind mind sokba kerülnek, de azt hiszem, hogyha ezen az úton tudok maradni, akkor ezeket is ki tudom majd fizetni. Bárcsak mindenki így gondolkodna....

Végeztem a könyvemmel, amit múltkor linkeltem, így hát eljött az idő, hogy belekezdjek a legújabb szerzeményembe.
Az író Day Sylvia, a címe pedig Hozzád kötve



Ez a gyönyörű, sugárzó férfi maga volt a fehér izzás. Soha eddigi életemben senki és semmi nem vonzott még ilyen ellenállhatatlanul. Úgy vágytam az érintésére, mint drogos a napi adagjára, bár éreztem, hogy elgyengít, mégsem tudtam, nem is akartam ellenállni. Sérült és törékeny lettem, ő pedig oly könnyedén megtörte az ellenállásomat, és áthatolt az eddig kemény páncélon…



Gideon birtokában volt a tudásnak. Megvoltak a maga démonai. Egymás tükörképeivé váltunk, visszavetítve a másikra legbensőbb világunkat, legmerészebb vágyainkat…



Szerelme megbéklyózott, átformált, és én csak azért esedeztem, nehogy kínzó múltunk elszakítson minket egymástól…


Megjelent egy újabb dal Lea Micheletől, és már most tudom, hogy a kedvencem lesz.

Monsieur Adi feat. A*M*E - What's Going On? (Club Mix) (+lejátszási lista)

Lassan kezdhetünk gondolkodni a költözésen. Április elsején kerültünk ide, lassan eljön megint ez az idő, és egyikünk se szeretne itt maradni. Ami bonyodalmat okoz, hogy én valószínűleg Szabival és Dettivel költözöm, nem pedig Ádámmal. Régebben beszélgettünk már erről a dologról, de akkor még nem volt biztos a dolog. Most azért már merem 95%-a azt mondani, hogy igen, így 3-man fogunk. Ádám nem is biztos, hogy sokáig marad Magyarországon, szóval ő nem is lenne biztosíték. Kockáztatni meg egyikünk se mer.
Szeretnénk az V,VI,VII kerületbe költözni, a belvárosba. VIII. kerület kilőve. a tökéletes lakás: 3 szoba plusz nappali, mindegyik külön nyílós, szép új konyha, erkély v terasz, és persze fejenként maximum 45 ezer ft. Tudom, ez egyenlő a lehetetlennel. Most január közepe van, azért február közepén el kellene már kezdeni keresni, hogy legyen időnk. Az itteni kauciót meg le szeretnénk lakni persze.

Am beteg lettem, juhhé!! Egy szaros gyógyszer 2 ezer ft volt a patikába, azt hittem sírógörcsöt kapok. Ennyiért remélem mindenből kigyógyít:DD
Megyek is pihenni...

1. emelet

Nem is értem, miért ezzel az emlékkel kezdem. Lehet csak azért, hogy valamivel el tudjak indulni. Szóval a változtatás jogát fenntartom.:)

14 éves voltam. Földrajz, vagy kémia, vagy lehet, hogy bioszon  ültem általános iskolában. Az igazgató nő tartotta ezeket az órákat. Egyszer csak kopognak, majd berobban anyukám, hogy azonnal menjünk fel az internetre, mert kitették a középsuli oldalára a felvételi eredményeket. (az Árpád-háziba szerettem volna mindenképp bekerülni.) Anyukámat kicsit se zavartatta, hogy az óra kellős közepén beront hozzánk.

De az igazgató nőt sem, bírta a burám szerintem, mert rögtön oda adta a számítógép terem kulcsát, hogy megnézzük. sose volt önbizalmam, így hát akkor sem, és biztos voltam benne, hogy nem fognak felvenni.

Leültem a gép elé, mögöttem anyukám, igazgató, meg az osztálytársaim. Jó volt látni, hogy őket is érdekli, mi lesz velem.

100 pontos volt a felvételin a max pont, amit el lehetett érni. Néztem, néztem hol a nevem, és nem fogjátok elhinni. 96 pontom lett!! Ciki, de pontosan nem tudom, hogy 3. vagy 4. lettem-e, de lényeg, hogy bekerültem.

Persze anyukám sikítozott, és a többiek is nagyon örültek a sikeremnek. Hát még én. És, hogy ráadásul ilyen elöl. Előttem volt két lány, akik holt versenyben 97 pontot értek el, így őket egynek veszem.

Le is fotóztam még anno, de sajnos azóta eltűnt a fotó:( neten meg sehol se találom.

Tudom, nem nagy sztori, de bennem mély emlékeket hagyott ez az egész, lehet, mert a középiskolás éveim nagyon jól teltek:)

No, hát ennyi lenne az első emelet.

A hétvégén egyik barátnőm születésnapját ünnepeltük.
Szombat kora este megnéztük vagy 10-en a Jégvarázs című Disney animációs mesét.
Nem nagyon szeretek mesékre pénzt kiadni, ha már mozi, akkor inkább rendes film, de úgy jöttem ki a teremből a végén, hogy ezért megérte. Nagyon aranyos kis mese volt, sokat lehetett nevetni rajta, és voltak benne WTF pillanatok is:)

Utána a Limitbe mentünk alapozni. Drága kis alapozás volt, pedig nem is ittam sokat. 1 korsó sört ( és még finom se volt) 1 koktélt, és 4-5 fütyülőst. Bodzásat. Oh, a viszont nagyon finom.. Ha van pia, amit szeretek, az a fütyülős. Meg a sör. És a fehér félédes bor. Meg a koktélok. Uh, akkor elég sok piát szeretek végül is:D
Tortáztunk is, ha már egyszer születésnap..:) Mindenki ajándékozott is. Amit tőlem kapott, az egy napszemüveg alakú sárga fülbevaló (van neki sárga napszemüvege), hozzá vettem egy sárga kalapot (biztos, hogy tetszett neki, mert egész este azt viselte) és még kapott tőlem egy karkötőt, amikre betűket lehet felfűzni.
Fél 12 fele pedig elindultunk a Toldi nevű szórakozó helyre, ahol leszbikus partyt tartottak. (szerintem itt is több volt a srác, mint a csaj)
Ott fél 5-ig voltunk, aztán én már kidőltem, és menni szerettem volna. A zene miatt lehetett, mert sajnos nem olyan típusúakat játszottak, amiket szeretek. Bezzeg, ha Gaga ment volna...még mindig táncolnék sztem:D
11 ezer forintomba került ez a hétvége, de nem bánom, mert nagyon jól éreztem magam.

----O----

Valamelyik héten a barátommal megnéztük az Eredet című filmet, amiben a főszereplő épített magának egy épületet, ahol minden egyes szinten az emlékeit őrizte. Minden szinten más-más emlékek voltak.
Úgy döntöttem, hogy én is fogok készíteni egy ilyen "épületet". Most nincs időm leírni, de az este folyamán bepótolom, és minden emeletnek egy egy bejegyzést fogok szentelni. Még gondolkodom, milyen olyan fontos dolgok történtek velem, amiket érdemes lenne leírni, de 4-5 emeletet biztosan fogok tudni építeni:D
Aztán persze, ahogy telik az idő, biztos lesznek még plusz emeletek:) Jah, már csak a nevét kellene kitalálni ennek az egésznek, de az Emlékek háza olyan snassz pl, meg szerintem röhejes is..:D Szóval ha valakinek van ötlete, azt szívesen fogadom.


És zene a végére:) Ez is ment a hétvégi bulim, és megtetszett (hála Shazamnek, könnyen felismerte:D)

Lea Michele - Cannonball

Vegre szombat, es ma nem is dolgozom, igy vegre kialudhattam magam, es eleg csak 10-kor kelnem.  Az az alak a hatterbe pedig ott Detti, aki ma nalam aludt. A karom pedig azert van benne a fenykepbe mert kurva jol nez ki a tetkom es a karkotom igy egyutt nem?:D

Ma mellesleg Lia szuletesnapja van, szooooval ma mozi aztan Limit es onnan Toldi. Mindenek elott viszont ajandekot kell vennem neki.

Majd jelentkezem:)

Tényleg egyre lustább vagyok.
Lakótársam talált egy programot iPhone-ra. Lényeg, hogy a telefonommal tudom a laptopom irányítani.
Jópofa dolog, főleg, hogy rá tudok csatlakozni a lakótársam gépére is, és bármikor kikapcsolhatom neki a gépet..:DD Igen, tapasztalat:D Remote Mouse a program neve btw, ha érdekelne valakit.

----

Először fordult elő, mióta a mostani munkahelyemen vagyok, hogy nem időbe érkezik a fizetés. 3 napja csúszik, mára ígérték, ma pedig holnapra. Nem örülnék, ha ez a tendencia folytatódna, holnap pedig szerdára ígérnék, mert már eleve szerződés szegést követtek el azzal, hogy nem 5-ig érkezett meg a pénz.
Én is pénzből élek meg basszus...

----

Barátommal minden rendben van. Látom rajta, hogy szeret, és érezteti is. Most volt a 2 hónapos fordulónk.
Viszont még mindig rengeteget veszekedünk. Kis apróságokon ugyan, de elég durván össze szoktunk kapni. Ez most erősíti a kapcsolatunk? Sokat kell még mind a kettőnknek tanulnia. Tudom magamról, hogy makacs vagyok, eléggé, viszont ha úgy érzem, hogy igazam van, akkor nem tágítok. Meg kell tanulnom engedni, még ha azzal "beismerem", hogy tévedtem. De, valamit valamiért.
És néha úgy érzem magamon, hogy nem tudom rendesen kimutatni a szeretetem. Pedig tényleg imádom őt, és ha nincs mellettem, az qrva szar érzés. (Egyébként most szerdáig nem találkozunk. Amikor mondtam neki, láttam az arcán a csalódottságot, de nem azért toltam el a találkozó idejét, mert, hogy most szerdáig nem szeretnék vele találkozni, hanem pusztán félek, hogy ha ilyen sűrűn együtt vagyunk, akkor egymásra ununk akaratunkon kívül is. De azért basszus, bárcsak most is itt lenne..:()

----

Boldog új évet mindenkinek:)

Rengeteg mindent tudnék írni, mert nagyon sok minden történt velem megint csak az elmúlt 2-3 hétben, de se erőm, se időm, se akaraterőm nincs arra, hogy mindent leírjak, így csak a legfontosabbakat említem meg.

Természetesen a karácsony.
Idén volt először, hogy "saját" karácsonyfám van (lakótársakkal együtt) és kedvem szerint díszítettem fel.
Jól megszenvedtem vele Márkkal, mert a Pólusból kellett elhoznunk, ami tőlünk 40 percre van, szóval kellemes volt végigcipelni a városon, felszállni vele a BKV-ra.. De megérte végül is..:)

A választás az ezüst arany kombinációra esett, imádom ezeket a színeket. És szerintem a fán nagyon szépen mutatnak. Jövőre talán a vörös fekete lesz a téma, azt is nagyon gyönyörűen meg lehet csinálni.

Ajándékok.

Ebben az évben nagyon sok hasznos ajándékot kaptam. Párnát, azt kifejezetten én kértem és választottam ki, mert már abba is válogatós vagyok..:D Ágyneműhuzatot, alsókat, zoknikat, fütyülős pálinkát. Szilvásat. Nem volt finom..:D

Márktól kaptam egy telefontokot, nagyon kis aranyosat, meg egy ezüst karkötőt, ami persze nem érte át a csuklómat, így vissza kellett menni kicseréltetni..:DD

Itt a tok:

Hát nem édes?:DDD

Btw voltak itt Claireék is karácsony előtt, tőlük is kaptam ajándékot:) Két képet tudok is mutatni ezek közül.:)

A házikó közösen kaptuk a lakótársakkal, hálául hogy itt szoktak lenni a csajok.. Nem mintha elvártuk volna.. Alap hogy bármikor itt lehetnek.. De persze köszönjük az ajándékot:)

M-el sütöttünk pogácsát, nekem ez volt életem első sajtospogácsa sütése, és ahhh, finom lett basszus!!!!:D

A lényeg, hogy nagyon nagyon jól telt a karácsonyom. Romantikus volt, szerelemmel teli. Remélem mások is elmondhatják ugyanezt. Szerencsés vagyok. 

Lusta vagyok tovább írni, majd máskor. Még a szilveszterről fogok beszámolni, holnap este talán ráveszem magam. Most inkább olvasok, mert könyvet is kaptam, amiből készült film is, így most el tudom magam foglalni :)