Nem is tudom hogy érzem magam. Elég vegyesek az érzéseim.
Egyrészt nagyon boldog vagyok, hogy Márk visszajött hozzám, és megint "együtt" vagyunk.
Tegnap voltunk a Tropicariumban, holnap megyünk moziba, ma itthon főztünk és fetrengtünk.

De, ott van bennem azért a rossz érzés is. Nagyon ritkán ad magától puszit, nagyon ritkán bújik oda hozzám, vagy ölel meg, azt pedig ki se mondta még magától, hogy szeret. Azt mondja idő kell neki, hogy visszaszokjon ebbe, de valahogy ezt nehezen hiszem el..2 hét alatt ennyire nem lehet kizökkenni ebből. Pedig ha kimondaná, és látnám rajta, hogy komolyan gondolja, nem érdekelne semmi, kiraknám facre hogy kapcsolatban vagyok, így kénytelen lennék munkahelyen és elmondani az egészet. Ennyire komolyan gondolom, hogy még ezt is megtenném érte.

Igazából van egy tippem, hogy miért ilyen. Oooh, és nekem ezek általában mind bejönnek.
Az a rohadt srác.. Azért is nekem kellett szólnom tegnap, hogy írjál már neki hogy bocsánat, de már nem aktuális az ő ismerkedésük, mert velem újrakezdte. Tettem egy két dolgot, amiért, amiből tudom, hogy nagyon jól megértették egymást, és nagyon bejöttek egymásnak. Gondolom még próbálja ezt az egészet kiverni a fejéből.. De én sem vagyok játékszer, és úgy hiszem, hogy amit az elmúlt héten tettem, és amit még fogok, bizonyítja, hogy mennyire szeretem én Őt.
Még a kontaktokba is benne hagyta őt. Nekem az lett volna az egyik első dolgom, hogy kitörlöm onnan is. Mit kell még tennem, hogy bizonyítsak?

Csak amíg ezeket ő még nem lépi meg, nem tudok teljesen felszabadultan viselkedni, és hangulatingadozásaim vannak, és nehezen tudom kezelni őket. Sokszor még most sem tudok nagyon enni, a cigi az megy persze...de ennek nem így kéne lennie.

Nem gondoltam volna reggel, hogy így alakul a napom, ahogy.
Találkoztam Fannival.
Aminek az lett a vége, hogy hosszas agyalás után eldöntötte, hogy kimegyek ma Márk elé a suliba, hogy beszéljek vele. Félve írtam rá, mert féltem attól hogy majd nem akar velem találkozni.
De szerencsére belement. Vettem neki egy rózsát, reménykedve, hogy elfogadja. És elfogadta. Nem volt elutasító annyira, mint hittem, így ez is egy plusz pont. Megint elmondtam neki, hogy mennyire sajnálom amit tettem, és mennyire szeretem, és vissza akarom őt kapni. Azt mondta sokat gondolkodott az utóbbi napokban ő is, de még nem tud nekem választ adni. Mindenesetre nem nem a válasza, így talán reménykedhetem még egy kicsit. Bárcsak...:) Csütörtökön, ha addig nem gondolja meg magát, megint kimegyek elé a sulihoz.  Csak ne gondolja meg magát addigra. Jaj annyira jó volt ma látni.. még ha nem is érinthettem meg és nem adhattam neki puszit, legalább láttam. Most még jobban hiányzik.

I can't be too late to say that I was so wrong

I'm lying alone with my head on the phone
Thinking of you til it hurts
I know you hurt, too, but what else can we do
Tormented and torn apart

I wish I could carry your smile in my heart
For times when my life seems so low
It would make me believe what tomorrow could bring
When today doesn't really know, doesn't really know

I'm all out of love, I'm so lost without you
I know you were right believing for so long
I'm all out of love, what am I without you?
I can't be too late to say that I was so wrong

I want you to come back and carry me home
Away from these long, lonely nights
I'm reaching for you, are you feeling it too?
Does the feeling seem oh-so right?

And what would you say if I called on you now
And said that I can't hold on?
There's no easy way, it gets harder each day
Please love me or I'll be gone, I'll be gone

I'm all out of love, I'm so lost without you
I know you were right, believing for so long
I'm all out of love, what am I without you?
I can't be too late to say that I was so wrong

Ooh, what are you thinking of?
What are you thinking of?
What are you thinking of?
What are you thinking of?

I'm all out of love, I'm so lost without you
I know you were right, believing for so long
I'm all out of love, what am I without you?
I can't be too late, I know I was so wrong

I'm all out of love, I'm so lost without you
I know you were right, believing for so long
I'm all out of love, what am I without you?
I can't be too late, I know I was so wrong

I'm all out of love, I'm so lost without you
I know you were right, believing for so long
I'm all out of love, what am I without you?
I can't be too late to say that I was so wrong

I'm all out of love, I'm so lost without you
I know you were right

Link:  http://www.vagalume.com.br/glee/all-out-of-love.html#ixzz3RK878lRM

Jó sok bejegyzést írtam az elmúlt pár napban.. De hát valahogy ki kell adnom magamból..
Nemrég érkeztünk haza, moziba voltunk. Kénytelen voltam elmenni, mert már múlthéten kifizettem a jegyárat, és nem tudtam elpasszolni sajnos..
De, felesleges volt elmennem. Untam. Próbáltam figyelni, de gondolhatjátok mi vagy ki volt az oka annak, hogy nem sikerült. 2 órás volt a film, és én már a negyedénél azt vártam, mikor lesz vége.
Nagy nehezen magamba tudtam tömni egy kis adag popcorn háromnegyedét, de, az sem volt valami sok, és utána csak fájt a gyomrom.
És most megint itt ülök a gép előtt, látom, hogy Ő vígan koktélozgat. Felfoghatatlan, na. Hogy miért csak én szenvedek? Így bűntet az élet, Isten, sors, karma, mit tudom én minek nevezzem..csak mert elszúrtam valamit? Jó, oké, megtanultam, felfogtam, jöhet a megbocsátás.

Ismét egy nap, hogy nem beszéltünk. Második nap. Minek számolom.. Szerencsére ma már nem sírtam sokat, de még itt az este, aztán jön a reggel. Holnap nem dolgozom, nem tudom, hogy fog telni a napom..
Magamat ismerve várakozással. Amit már most tudok, hogy felesleges.. jaj Levi, miért nem vagy erősebb?

Dolgozni sem nagyon tudok ma. Kollegaim mar kerdezik, mi a bajom, es egy hajszal valaszt el attol hogy elmondjam nekik. Csak aztan bele gondolok, hogy mi van ha ez miatt meg a munkam is elvesztem. Akkor egy olyan godorbe esnek bele, ahonnan nem tudnek kimaszni egyhamar. Ebbol se, nem am akkor ha meg ez is megtortenne..

Ulok itt a melohelyen, es 10 percenkent az adatlapjat nezem, meg azt hogy mikor volt elerheto utoljara.. Tudom tudom nagyon gaz amit csinalok, de folyton azt varom hatha csipog a telefonom, es latnam hogy Ő irt nekem. Mekkora boldogsag toltene el Istenem.. Vajon tudja, hogy ennyire szenvedek? Ket napja nem hallottam felole es borzaszto erzes. Viszont ha meg irna, lehet kiborulnek megint..kiveve persze ha olyan dolgot ir, amit tudom, hogy nem fog bekovetkezni.

Vajon talalkozott mar a sraccal? Biztos.

Vajon hogy sult el a talalkozo? Uuu bele se merek gondolni..

Enni meg mindig nem tudok, harom napja nem nagyon ettem semmit, es nem ugy nez ki, hogy egyhamar megeheznek.

Eleg is volt ennyi sajnalkozasbol.. Megprobalok dolgozni..

Hat persze hogy ilyenekbe futok bele...

Régóta tervezem, hogy veszek egy új ágyat, mivel a mostanit már rettentően kifeküdtük, és nem bírok rajta aludni.

A tegnapi miatt úgy gondoltam tökéletes az alkalom arra hogy ezzel eltereljem a gondolataimat amibe lassan bele fogok őrülni.

De természetesen még az IKEA-ba is mindenről Ő jutott eszembe. A mandulatortáról, a gyertyákrók bútorokról, mindenről.. Nem is tudom hányszor sírtam ma, és most megint kezdek mivel ezt a szart írom...és megint reménykedem, hogy egyszer csak rámír, hogy találkozni szeretne, vagy csak simán megjelenik nálam..

Erre belikeolja egy képemet instán. Értitek ezt? Instán. Gondolom azért nem facen, hogy ne lássa a srác akivel ismerkedik. Vagy már csak ennyire megszállottja lettem ennek az egésznek? Vagy ennyire ismerem már.. 

Nem érdekel. Akarom őt. Reménytelenük.
Tegnap egy negyed szelet pizzát tudtam enni. Ma egy szelet tortát meg némi kis krumplit de azt is csak azért mert detti rám erőltette. Nem tudok enni se. Elszívtam másfél nap alatt kb 25 szál cigit..
Az kéne még hogy itt legyengüljek teljesen..

Felregisztráltam erre a szar társkeresőre, de én nem írok senkinek sem az biztos. Majd ha valakit meggyőzött a ronda pofám, és ír nekem, és én nekem is szimpatikus, akkor válaszolok neki. De istenem.. nem akarom ezt. Egyáltalán nem. Inkább vissza szeretnék mindent csinálni. Este van, és megint egyedül fekszem le, úgy, hogy ki tudja, lehet ő már éppen mást ölel. Ah, mindjárt idehányok az idegtől. (a 15 hónap alatt ez az első nap, hogy egy szót sem beszéltünk egymással..és talán már nem lesz olyan nap, hogy beszélnénk bármit is...)

Sajnos muszáj ezeket leírnom, még ha égő is (szerencsére nincs olvasóm tudtommal, de az sem érdekelne ha lenne) hogyha valamikor lesz valakim, és visszaolvasom a bejegyzéseim, tudjam, milyen hibákat nem szabad elkövetnem, és milyen következménye lehet, ha mégis megteszem.  

Outside

Miért nem tudok visszamenni az időbe?
Két hetet, nem többet. Csak két hetet. Hogy ne történjen meg ami megtörtént.
Tegnap itt volt a volt párom, hogy elhozza az itt maradt cuccait.
Egész nap azon kattogtam, hogy valahogy vissza kell szereznem őt. Tudom, én szakítottam vele, de megbántam. Ismerkedik már, nem érdekelt még ez sem. Csak az, hogy visszakapjam őt.
Feljött, elmondtam neki, hogy érzek, mit szeretnék. Sírtam. Nem, zokogtam neki. Könyörögtem. Vagy 100x. Megalázkodtam, rengetegszer. De ez sem érdekelt. Próbáltam marasztalni őt, hogy ki ne menjen azon az ajtón. Maradjon itt este, beszéljük meg, mert szeretném jóvá tenni mind azt, amit elrontottam. Érte hajlandó lettem volna megváltozni. Bármit megtenni, hogy ne veszítsem el. És ő csak állt, nézett, és kiült az arcára az undor. Kijelentette, hogy nem akar engem. Így kimondta. Hogy ő céltudatos, és már nem akar velem lenni. Egyszerűen nem tudtam felfogni, nem tudtam megérteni, hogy ilyen hamar ő erre jutott. Persze, én szakítottam vele, de nem akartam az érzéseivel játszadozni. El kellett veszítenem őt ahhoz, hogy tudjam, mennyire is szeretem, és mennyire szükségem van rá. Hogy itt legyen, átöleljen, csókoljon, hogy együtt éljünk.. És semmi.. Ennyi volt.. A lakáskulcsot nem kértem el tőle. Hátha..hátha egyszer megjelenik, és a nyakamba ugrik. hátha.. vagy ne is reménykedjek ebbe? Felesleges igaz?
Nekem is azt kellene tennem, amit ő? Kezdjek el ismerkedni? De hogy? Hogy?
Felkeltem, rögtön ő jutott eszembe, hogy miért nincs az ágy másik oldalán. Kimentem kávét főzni. Ő jutott eszembe, hogy milyen jókat főztünk a konyhába, mennyit veszekedtünk azon, ki panírozza be a húst... ilyesmik..tudom nevetséges, de akkor is. Hogy legyek ezen túl? Persze, az idő mindent megold. De ki tudja, mennyi idő kell nekem.. De nem is akarom, hogy az idő oldja meg. Azt akarom, hogy jöjjön vissza.  Pedig emlékszem, mikor mondta, hogy nem fog elhagyni engem soha.. hát igen, ha az ember szerelmes, kijelent olyan dolgokat, amiket nem kellene.

Mit csináljak..
Mit..

Look at what you've done
Stand still, falling away from me
When it takes so long
Fire's out, what do you want to be?

Now I'm holding on
Myself was never enough for me
Gotta be so strong
There's a power in what you do
Now every other day I'll be watching you

I'll show you what it feels like
Now I'm on the outside
We did everything right
Now I'm on the outside
I'll show you what it feels like
Now I'm on the outside
We did everything right
Now I'm on the outside

So, you give me no reason
For me to stay close to you
Tell me what lovers do
How are we still breathing?
It's never for us to choose
I'll be the strength in you

Now I'm holding on (I'm holding on)
Myself was never enough for me
Gotta be so strong
There's a power in what you do
Now every other day I'll be watching you

I'll show you what it feels like
Now I'm on the outside
We did everything right
Now I'm on the outside
I'll show you what it feels like
Now I'm on the outside
We did everything right
Now I'm on the outside

I'll show you what it feels like
Now I'm on the outside
I'll show you what it feels like

I'll show you what it feels like
Now I'm on the outside
We did everything right
Now I'm on the outside

Pontosan

Azt mondják, egy párkapcsolatban az egyik fél mindig jobban szeret. Istenem, bárcsak ne én lennék az...

Bárcsak c. film

 

Ez a végzetes szerelem. (...) Ismerni a hibáit és a rossz oldalait annak, akit szeretünk. És mégis tovább szeretni.

Leon Uris

Múlt héten szakítottam a párommal.
Nem voltam már szerelmes, így nem láttam értelmét a folytatásnak.
Szerettem. De nem úgy, ahogyan kellett volna, ahogy elvileg ő szeretett.
Meg kellett tenni, ha a jövőmet nézem.
Még nem vagyok túl rajta. Közel se. Hiszen 15 hónapról beszélünk.

Erre ma megtudom, hogy ő már ismerkedik. Rákövetkező nap már felregel egy társkeresőre. És ismerkedik.
Undorító. Annak tartom. Hogy neki ennyit jelentene 15 hónap? Hogy másnap már párkapcsolatot keres? Hánynom kell. És én még jóba akartam maradni vele, találkozni, megmaradni barátnak. De ezek után? Hogy ezt teszi.
Rendben, nem tartozik magyarázattal, mert szakítottam vele. Dehogy ennyire semmit ne jelentsen 15 hónap. Hogy ennyire hamar túl legyen ezen az egészen. Megtehettem volna én is, hogy ismerkedem már. De nem menne, mert őt látnám mindenkiben. Ami még szerintem teljesen normális. Pfúj, legszívesebben megütném, mert szerintem megérdemli. És igen, az indulat beszél belőlem, de már ez sem érdekel. Hánynom kell...
És én még sajnáltam..próbáltam még anno menteni a kapcsolatot. Ha ezt tudtam volna, le se szartam volna...