Nem gondoltam volna reggel, hogy így alakul a napom, ahogy.
Találkoztam Fannival.
Aminek az lett a vége, hogy hosszas agyalás után eldöntötte, hogy kimegyek ma Márk elé a suliba, hogy beszéljek vele. Félve írtam rá, mert féltem attól hogy majd nem akar velem találkozni.
De szerencsére belement. Vettem neki egy rózsát, reménykedve, hogy elfogadja. És elfogadta. Nem volt elutasító annyira, mint hittem, így ez is egy plusz pont. Megint elmondtam neki, hogy mennyire sajnálom amit tettem, és mennyire szeretem, és vissza akarom őt kapni. Azt mondta sokat gondolkodott az utóbbi napokban ő is, de még nem tud nekem választ adni. Mindenesetre nem nem a válasza, így talán reménykedhetem még egy kicsit. Bárcsak...:) Csütörtökön, ha addig nem gondolja meg magát, megint kimegyek elé a sulihoz.  Csak ne gondolja meg magát addigra. Jaj annyira jó volt ma látni.. még ha nem is érinthettem meg és nem adhattam neki puszit, legalább láttam. Most még jobban hiányzik.