Nem is tudom hogy érzem magam. Elég vegyesek az érzéseim.
Egyrészt nagyon boldog vagyok, hogy Márk visszajött hozzám, és megint "együtt" vagyunk.
Tegnap voltunk a Tropicariumban, holnap megyünk moziba, ma itthon főztünk és fetrengtünk.

De, ott van bennem azért a rossz érzés is. Nagyon ritkán ad magától puszit, nagyon ritkán bújik oda hozzám, vagy ölel meg, azt pedig ki se mondta még magától, hogy szeret. Azt mondja idő kell neki, hogy visszaszokjon ebbe, de valahogy ezt nehezen hiszem el..2 hét alatt ennyire nem lehet kizökkenni ebből. Pedig ha kimondaná, és látnám rajta, hogy komolyan gondolja, nem érdekelne semmi, kiraknám facre hogy kapcsolatban vagyok, így kénytelen lennék munkahelyen és elmondani az egészet. Ennyire komolyan gondolom, hogy még ezt is megtenném érte.

Igazából van egy tippem, hogy miért ilyen. Oooh, és nekem ezek általában mind bejönnek.
Az a rohadt srác.. Azért is nekem kellett szólnom tegnap, hogy írjál már neki hogy bocsánat, de már nem aktuális az ő ismerkedésük, mert velem újrakezdte. Tettem egy két dolgot, amiért, amiből tudom, hogy nagyon jól megértették egymást, és nagyon bejöttek egymásnak. Gondolom még próbálja ezt az egészet kiverni a fejéből.. De én sem vagyok játékszer, és úgy hiszem, hogy amit az elmúlt héten tettem, és amit még fogok, bizonyítja, hogy mennyire szeretem én Őt.
Még a kontaktokba is benne hagyta őt. Nekem az lett volna az egyik első dolgom, hogy kitörlöm onnan is. Mit kell még tennem, hogy bizonyítsak?

Csak amíg ezeket ő még nem lépi meg, nem tudok teljesen felszabadultan viselkedni, és hangulatingadozásaim vannak, és nehezen tudom kezelni őket. Sokszor még most sem tudok nagyon enni, a cigi az megy persze...de ennek nem így kéne lennie.