Jó sok bejegyzést írtam az elmúlt pár napban.. De hát valahogy ki kell adnom magamból..
Nemrég érkeztünk haza, moziba voltunk. Kénytelen voltam elmenni, mert már múlthéten kifizettem a jegyárat, és nem tudtam elpasszolni sajnos..
De, felesleges volt elmennem. Untam. Próbáltam figyelni, de gondolhatjátok mi vagy ki volt az oka annak, hogy nem sikerült. 2 órás volt a film, és én már a negyedénél azt vártam, mikor lesz vége.
Nagy nehezen magamba tudtam tömni egy kis adag popcorn háromnegyedét, de, az sem volt valami sok, és utána csak fájt a gyomrom.
És most megint itt ülök a gép előtt, látom, hogy Ő vígan koktélozgat. Felfoghatatlan, na. Hogy miért csak én szenvedek? Így bűntet az élet, Isten, sors, karma, mit tudom én minek nevezzem..csak mert elszúrtam valamit? Jó, oké, megtanultam, felfogtam, jöhet a megbocsátás.

Ismét egy nap, hogy nem beszéltünk. Második nap. Minek számolom.. Szerencsére ma már nem sírtam sokat, de még itt az este, aztán jön a reggel. Holnap nem dolgozom, nem tudom, hogy fog telni a napom..
Magamat ismerve várakozással. Amit már most tudok, hogy felesleges.. jaj Levi, miért nem vagy erősebb?