Múlt héten szakítottam a párommal.
Nem voltam már szerelmes, így nem láttam értelmét a folytatásnak.
Szerettem. De nem úgy, ahogyan kellett volna, ahogy elvileg ő szeretett.
Meg kellett tenni, ha a jövőmet nézem.
Még nem vagyok túl rajta. Közel se. Hiszen 15 hónapról beszélünk.

Erre ma megtudom, hogy ő már ismerkedik. Rákövetkező nap már felregel egy társkeresőre. És ismerkedik.
Undorító. Annak tartom. Hogy neki ennyit jelentene 15 hónap? Hogy másnap már párkapcsolatot keres? Hánynom kell. És én még jóba akartam maradni vele, találkozni, megmaradni barátnak. De ezek után? Hogy ezt teszi.
Rendben, nem tartozik magyarázattal, mert szakítottam vele. Dehogy ennyire semmit ne jelentsen 15 hónap. Hogy ennyire hamar túl legyen ezen az egészen. Megtehettem volna én is, hogy ismerkedem már. De nem menne, mert őt látnám mindenkiben. Ami még szerintem teljesen normális. Pfúj, legszívesebben megütném, mert szerintem megérdemli. És igen, az indulat beszél belőlem, de már ez sem érdekel. Hánynom kell...
És én még sajnáltam..próbáltam még anno menteni a kapcsolatot. Ha ezt tudtam volna, le se szartam volna...