"A szépség csak egy dolog, de nem mindenkinek van ilyen gyönyörű, bársonyos pillantása. A szem színét vagy formáját meg lehet változtatni, de azt nem, ami belőle sugárzik."


Levente. Elég. Még ne. Még nem szabad. Emlékezz, hogy jártál ezelőtt is. Még túl korai lenne, nem gondolod? Még nagyon az elején tart ez az egész, még bármi megtörténhet....bármi.

Állandóan ezt mondogatja a másik énem, mikor az a bizonyos valaki az eszembe jut.
És, ha belegondol az ember, akkor végülis teljesen igaz.
Egy hete találkoztunk először. Igaz előtte két hónapja már beszélgettünk neten, de tulajdonképpen egy hete ismerem. Sőt. Ez az. Nem ismerem, mert eddig minden egyes találkozón meglepetéseket okozott. Hol ilyet, hol olyat. És amúgy sem lehet az embert megismerni egy hét alatt. Egy év alatt sem, és van, aki egy egész életen át tud váratlan dolgokat tenni, mert nem ismered teljesen.
De akkor is, nem érdekel, hogy egy hét. Ha lehetne,  most minden napom vele tölteném. Reggelem, meg az estém is. Beszélgetnék vele mindenről, még olyanról is, ami fikarcnyit sem érdekel, de legalább hallom a hangját, meg belenézek a szemébe, tudom, hogy ott van mellettem...
Igen, ilyesztő, hogy 5 találkozó után ezt a fajta érzést váltja ki belőlem. Magam sem értem.
Ez még nem szerelem, az még korai lenne, beismerem. Tudom, hogy nem szerelem. De egy olyas fajta érzés, amit már nagyon régen éreztem, és félek, hogy mi fog történni. Mert pont most vagyunk abban a fázisban, amikor még simán érezheti azt, hogy, -lehet, hogy mégsem szeretnék vele kapcsolatot..lehet, hogy félreismertem, és lehet, hogy a külsőm nem olyan, mint amire számított, csak most merte magának is beismerni.

Mert természetesen itt jön képbe az olyan pici önbizalmam, amit egy hatalmas teleszkóppal sem lehet látni.. de most komolyan, én, TUTI nem jönnék össze magammal..már ha a külső alapján döntenék.
Ha belső, akkor itt viszont van önbizalmam. Akkor igen, szívesen választanám magamat páromnak..
De hát, nem is kell folytatnom, hogy mi alapján döntenek az emberek leginkább.
Én,te, Ő, mindenki. Nincs kivétel.

De, hogy visszarántsam magamat ebből a kis zuhanó eszmefuttatásból, erre az utolsó gondolatokra nem gondolok. Reménykedni kell, hogy...