1. emelet

Nem is értem, miért ezzel az emlékkel kezdem. Lehet csak azért, hogy valamivel el tudjak indulni. Szóval a változtatás jogát fenntartom.:)

14 éves voltam. Földrajz, vagy kémia, vagy lehet, hogy bioszon  ültem általános iskolában. Az igazgató nő tartotta ezeket az órákat. Egyszer csak kopognak, majd berobban anyukám, hogy azonnal menjünk fel az internetre, mert kitették a középsuli oldalára a felvételi eredményeket. (az Árpád-háziba szerettem volna mindenképp bekerülni.) Anyukámat kicsit se zavartatta, hogy az óra kellős közepén beront hozzánk.

De az igazgató nőt sem, bírta a burám szerintem, mert rögtön oda adta a számítógép terem kulcsát, hogy megnézzük. sose volt önbizalmam, így hát akkor sem, és biztos voltam benne, hogy nem fognak felvenni.

Leültem a gép elé, mögöttem anyukám, igazgató, meg az osztálytársaim. Jó volt látni, hogy őket is érdekli, mi lesz velem.

100 pontos volt a felvételin a max pont, amit el lehetett érni. Néztem, néztem hol a nevem, és nem fogjátok elhinni. 96 pontom lett!! Ciki, de pontosan nem tudom, hogy 3. vagy 4. lettem-e, de lényeg, hogy bekerültem.

Persze anyukám sikítozott, és a többiek is nagyon örültek a sikeremnek. Hát még én. És, hogy ráadásul ilyen elöl. Előttem volt két lány, akik holt versenyben 97 pontot értek el, így őket egynek veszem.

Le is fotóztam még anno, de sajnos azóta eltűnt a fotó:( neten meg sehol se találom.

Tudom, nem nagy sztori, de bennem mély emlékeket hagyott ez az egész, lehet, mert a középiskolás éveim nagyon jól teltek:)

No, hát ennyi lenne az első emelet.