2014. január 27., hétfő




Azt hiszem tényleg felnőtt lettem.
Jó, igaz, egy éve lassan külön élek szüleimtől, már két éve dolgozom, és már másfél éve kell egyedül fenntartanom magam, még is most érzem úgy, hogy tényleg felnőttem.
Azért jutottam el erre az állás pontra, hogy már nem rohanok a fejem után. Tudatosan csinálom a dolgom, és figyelek a pénzemre. Sose arról voltam híres, hogy meg tudom tartani a pénzem. És az utóbbi időben viszont pont az ellenkezője igaz. Többször átgondolom, mielőtt meg vennék valamit, hogy nekem erre tényleg szükségem van-e. Nem nagy összegű dolgokról beszélek most, hanem inkább ilyenekre gondolok, hogy elmegyek a boltba, megkívánom a kukorica salátát, de aztán szembe jut, hogy ez igen is luxus a hónap 27. napján, mert abból a 300 Ft-ból, amibe a saláta kerül, inkább veszek még 3 zsömlét, meg egy kis felvágottat. És mondjuk 10 ilyen alkalomnál ez már bizony 3 ezer ft.
Elég nagy kiadásaim lesznek mostanában. Mennem kell tanfolyamra, többre is ugye, félre kell raknom a költözés miatt, sajnos most kell a kontaktlencsém is lecserélni. Ezek mind mind sokba kerülnek, de azt hiszem, hogyha ezen az úton tudok maradni, akkor ezeket is ki tudom majd fizetni. Bárcsak mindenki így gondolkodna....

Végeztem a könyvemmel, amit múltkor linkeltem, így hát eljött az idő, hogy belekezdjek a legújabb szerzeményembe.
Az író Day Sylvia, a címe pedig Hozzád kötve



Ez a gyönyörű, sugárzó férfi maga volt a fehér izzás. Soha eddigi életemben senki és semmi nem vonzott még ilyen ellenállhatatlanul. Úgy vágytam az érintésére, mint drogos a napi adagjára, bár éreztem, hogy elgyengít, mégsem tudtam, nem is akartam ellenállni. Sérült és törékeny lettem, ő pedig oly könnyedén megtörte az ellenállásomat, és áthatolt az eddig kemény páncélon…



Gideon birtokában volt a tudásnak. Megvoltak a maga démonai. Egymás tükörképeivé váltunk, visszavetítve a másikra legbensőbb világunkat, legmerészebb vágyainkat…



Szerelme megbéklyózott, átformált, és én csak azért esedeztem, nehogy kínzó múltunk elszakítson minket egymástól…


Megjelent egy újabb dal Lea Micheletől, és már most tudom, hogy a kedvencem lesz.

2014. január 17., péntek

Lassan kezdhetünk gondolkodni a költözésen. Április elsején kerültünk ide, lassan eljön megint ez az idő, és egyikünk se szeretne itt maradni. Ami bonyodalmat okoz, hogy én valószínűleg Szabival és Dettivel költözöm, nem pedig Ádámmal. Régebben beszélgettünk már erről a dologról, de akkor még nem volt biztos a dolog. Most azért már merem 95%-a azt mondani, hogy igen, így 3-man fogunk. Ádám nem is biztos, hogy sokáig marad Magyarországon, szóval ő nem is lenne biztosíték. Kockáztatni meg egyikünk se mer.
Szeretnénk az V,VI,VII kerületbe költözni, a belvárosba. VIII. kerület kilőve. a tökéletes lakás: 3 szoba plusz nappali, mindegyik külön nyílós, szép új konyha, erkély v terasz, és persze fejenként maximum 45 ezer ft. Tudom, ez egyenlő a lehetetlennel. Most január közepe van, azért február közepén el kellene már kezdeni keresni, hogy legyen időnk. Az itteni kauciót meg le szeretnénk lakni persze.

Am beteg lettem, juhhé!! Egy szaros gyógyszer 2 ezer ft volt a patikába, azt hittem sírógörcsöt kapok. Ennyiért remélem mindenből kigyógyít:DD
Megyek is pihenni...

2014. január 13., hétfő

1. emelet

Nem is értem, miért ezzel az emlékkel kezdem. Lehet csak azért, hogy valamivel el tudjak indulni. Szóval a változtatás jogát fenntartom.:)


14 éves voltam. Földrajz, vagy kémia, vagy lehet, hogy bioszon  ültem általános iskolában. Az igazgató nő tartotta ezeket az órákat. Egyszer csak kopognak, majd berobban anyukám, hogy azonnal menjünk fel az internetre, mert kitették a középsuli oldalára a felvételi eredményeket. (az Árpád-háziba szerettem volna mindenképp bekerülni.) Anyukámat kicsit se zavartatta, hogy az óra kellős közepén beront hozzánk.
De az igazgató nőt sem, bírta a burám szerintem, mert rögtön oda adta a számítógép terem kulcsát, hogy megnézzük. sose volt önbizalmam, így hát akkor sem, és biztos voltam benne, hogy nem fognak felvenni.
Leültem a gép elé, mögöttem anyukám, igazgató, meg az osztálytársaim. Jó volt látni, hogy őket is érdekli, mi lesz velem.
100 pontos volt a felvételin a max pont, amit el lehetett érni. Néztem, néztem hol a nevem, és nem fogjátok elhinni. 96 pontom lett!! Ciki, de pontosan nem tudom, hogy 3. vagy 4. lettem-e, de lényeg, hogy bekerültem.
Persze anyukám sikítozott, és a többiek is nagyon örültek a sikeremnek. Hát még én. És, hogy ráadásul ilyen elöl. Előttem volt két lány, akik holt versenyben 97 pontot értek el, így őket egynek veszem.
Le is fotóztam még anno, de sajnos azóta eltűnt a fotó:( neten meg sehol se találom.
Tudom, nem nagy sztori, de bennem mély emlékeket hagyott ez az egész, lehet, mert a középiskolás éveim nagyon jól teltek:)

No, hát ennyi lenne az első emelet.
A hétvégén egyik barátnőm születésnapját ünnepeltük.
Szombat kora este megnéztük vagy 10-en a Jégvarázs című Disney animációs mesét.
Nem nagyon szeretek mesékre pénzt kiadni, ha már mozi, akkor inkább rendes film, de úgy jöttem ki a teremből a végén, hogy ezért megérte. Nagyon aranyos kis mese volt, sokat lehetett nevetni rajta, és voltak benne WTF pillanatok is:)

Utána a Limitbe mentünk alapozni. Drága kis alapozás volt, pedig nem is ittam sokat. 1 korsó sört ( és még finom se volt) 1 koktélt, és 4-5 fütyülőst. Bodzásat. Oh, a viszont nagyon finom.. Ha van pia, amit szeretek, az a fütyülős. Meg a sör. És a fehér félédes bor. Meg a koktélok. Uh, akkor elég sok piát szeretek végül is:D
Tortáztunk is, ha már egyszer születésnap..:) Mindenki ajándékozott is. Amit tőlem kapott, az egy napszemüveg alakú sárga fülbevaló (van neki sárga napszemüvege), hozzá vettem egy sárga kalapot (biztos, hogy tetszett neki, mert egész este azt viselte) és még kapott tőlem egy karkötőt, amikre betűket lehet felfűzni.
Fél 12 fele pedig elindultunk a Toldi nevű szórakozó helyre, ahol leszbikus partyt tartottak. (szerintem itt is több volt a srác, mint a csaj)
Ott fél 5-ig voltunk, aztán én már kidőltem, és menni szerettem volna. A zene miatt lehetett, mert sajnos nem olyan típusúakat játszottak, amiket szeretek. Bezzeg, ha Gaga ment volna...még mindig táncolnék sztem:D
11 ezer forintomba került ez a hétvége, de nem bánom, mert nagyon jól éreztem magam.

----O----

Valamelyik héten a barátommal megnéztük az Eredet című filmet, amiben a főszereplő épített magának egy épületet, ahol minden egyes szinten az emlékeit őrizte. Minden szinten más-más emlékek voltak.
Úgy döntöttem, hogy én is fogok készíteni egy ilyen "épületet". Most nincs időm leírni, de az este folyamán bepótolom, és minden emeletnek egy egy bejegyzést fogok szentelni. Még gondolkodom, milyen olyan fontos dolgok történtek velem, amiket érdemes lenne leírni, de 4-5 emeletet biztosan fogok tudni építeni:D
Aztán persze, ahogy telik az idő, biztos lesznek még plusz emeletek:) Jah, már csak a nevét kellene kitalálni ennek az egésznek, de az Emlékek háza olyan snassz pl, meg szerintem röhejes is..:D Szóval ha valakinek van ötlete, azt szívesen fogadom.


És zene a végére:) Ez is ment a hétvégi bulim, és megtetszett (hála Shazamnek, könnyen felismerte:D)



2014. január 11., szombat

Vegre szombat, es ma nem is dolgozom, igy vegre kialudhattam magam, es eleg csak 10-kor kelnem.  Az az alak a hatterbe pedig ott Detti, aki ma nalam aludt. A karom pedig azert van benne a fenykepbe mert kurva jol nez ki a tetkom es a karkotom igy egyutt nem?:D

Ma mellesleg Lia szuletesnapja van, szooooval ma mozi aztan Limit es onnan Toldi. Mindenek elott viszont ajandekot kell vennem neki.

Majd jelentkezem:)