Az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam a blogomat. Nagyon egyszerű az oka. Van fontosabb dolgom is:)
Persze nem feledkeztem meg róla, folyton eszembe volt, hogy írnom kellene, de mindig akadt fontosabb teendőm is. Legfőképp a párom. Amikor nem dolgozom, akkor leginkább vele vagyok. Hétvégén náluk voltam, ez volt az első alkalom, hogy úgy vendégeskedtem ott, hogy mindenki tudta már, hogy mi egy pár vagyunk. Öccse, aki 15 éves, az anyukája, és az apukája is. Apukájától paráztam a legjobban, és hááát... nem is volt olyan húúú de jó ez a találkozás. Remélem azért majd ha legközelebb találkozunk, akkor oldottabb lesz a hangulat. Ami rajtam is múlik, de ilyenkor úgy parázok, mint egy idióta. Rám tör a frász.
Anyukájánál egyszerűbb, talán mert nő, és velük hamarabb megtalálom a közös hangot. Exem szüleinél is így volt, Ildivel sokkal könnyebben tudtam kommunikálni.. És ez most is így van. Még. :)
Aztán, dolgozom is, így az is sok időmet elveszi. A mostani beosztásomat úgy csináltam, hogy kedd-péntekig minden nap 10-11 óráztam, így a péntek-hétfő szabad volt. Meló után hazaérve meg már életkedvem nem volt, nem hogy még írogatni. Most sikerült rávennem magam, de már fáradok, megint.
UH, ez a kekszes milka valami isteni finom, ajánlom..:P
Lassan hónap vége, és ha minden jól megy, akkor sikerül egy kisebb összeget félre raknom a költözéshez.
Többet terveztem, így bajba lettem volna, de, szerencsémre, a következő fizetésem mellé kapok egy kis bónuszt, amire nem számítottam, így a kiesett összeget ezzel tudom pótolni:) És talán még a telefonom is elő tudom törleszteni:)

El kezdtem egy új sorozatot nézni, modern family. Már vagy 5 éve megy....hogy eddig én miért nem hallottam róla...mintha egy burokba élnék, nem?:D Azt is ajánlom, aki esetleg nem nézi. Meg a kekszes milkát. Az finom. Nagyon!

Hétvégén voltunk bulizni. Nem volt annyira jó..Fáradt voltam, kevés pénzem volt, és utálok amúgy is buliba menni. Tudom, furán hangzik, hogy 21 éves létemre utálom a bulikat. De ennek meg van az oka. Sajnos eddig ahány ilyen éjszakába vetettem magam, sose volt az, hogy valakivel szemezzek, vagy valaki oda jöjjön hozzám, vagy bármi ilyenek. Értitek mire gondolok. Ismerőseim akárhányszor bulizni mentünk, 10 perc után más szájába voltak. És igenis én is kipróbáltam volna anno szívesen, hogy ez mégis milyen érzés. Most már nem is kell, mert szerelmes vagyok, együtt vagyok valakivel, így ez a része már rohadtul nem érdekel, csak anno, ez miatt utáltam meg bulikba járni. A másik fele meg, hogy nem bírok feloldódni. Nagyon nagyon sokat kell innom ahhoz, hogy önfeledtem tudjak szórakozni. Félek, hogy kinéznek, és kinevetnek, ahogy táncolok, ahogy kinézek, stb.. Ezek miatt nem szeretek bulizni.. Gondolom csak én vagyok ezzel így:D

De már mindegy, mert imádom a barátom <3 Amúgy közelítünk a 4. hónaphoz:)

Na ennyi lenne mára.
Zene persze nem maradhat, a hétvégi buliba hallottam és qrva jóóóó!!!

Holnap Valentin nap.
Szerintem felesleges ünnep. Idén ünneplem, de csak azért, mert későn szóltam a páromnak, hogy ne ünnepeljük, és ő már készült nekem ajándékkel.
De jövőre nem fogjuk, nem tartom egy értékes és fontos ünnepnek..Szeretem én őt nullahuszonnégybe, szóval nincs értelme tényleg.
Ah, nincs is mit írnom most, szal abba is hagyom...majd egy hét múlva már talán fog velem annyi minden történni, hogy érdemes legyen leírnom ide..:D

Mindenesetre az új kedvenc zeném kirakom:D

Sikeresen zártam a januári hónapot. Már ami az anyagiakat illeti.

Decemberben elég sok kiadásom volt, ajándékok, Bécs, mozi, buli, szülinap, szilveszter, ami miatt vissza kellett fognom magam januárban. 

Sajnos, a február is ilyen lesz, mivel márciusba költözünk tovább. A kaució miatt, ebben, és a következő hónapban is spórolnom kell. Szerettem volna már végre beiratkozni a tanfolyamra, de szerintem a költözés miatt ezt is halasztanom kell. Talán sikerül rávennem magam, hogy magamtól, itthon kezdjek neki a tanulásnak.

Sikerült egy új posztert is szereznem magamnak. Lady Gaga Applause kislemez borítója lett rányomtatva.

Erről jut eszembe, hamarosan lejár a bankkártyám, és kapok helyette újat, ezért most lehetőségem van egyedi fényképes kártya rendelésére. Már csak azt kellene eldöntenem, hogy mi legyen rajta.

Glee kilőve, már nem rajongom annyira érte, hogy a kártyámon is az legyen. 

Sorozatok szerintem minden más szintén kilőve..

Lehet, hogy a poszteren lévő gaga képet kellene rárakatnom. Úgyis az applause a kedvenc albumom.

Jut eszembe. Gaga novemberben Bécsben koncertezik. Február 17-től lehet a jegyeket megvenni. Gondolom 3 perc alatt elfogják kapkodni. Viszont én mindenképp szeretnék kimenni. Szabi azt mondta lehet kijön velem, aminek örülnék, mert ő is Gaga fan, így nem mennék egyedül.:D de basszus vagy 30 ezer tuti lenne a jegy...az megint annyi pénz...:((( nem tudom mit csináljak..

Na mindegy, itt egy jónak tűnő zene.

Néha nem tudom körbeírni, hogy mennyire ideges tudok lenni. Csak velem van így? És úúgy kiadnám magamból, főleg annak, aki miatt felidegesítem magam, de az meg rontana a helyzeten.. de néha annyira felvilágosítanék pár embert pár dologról, amit tudom, hogy nem úgy látnak, ahogyan kellene.
De tudom, amíg nem vannak abban a helyzetben, addig nem is fogják úgy látni, ahogy kellene. Ah, kész káosz.. ahelyett, hogy leszarnám a dolgokat, még agyalok rajta.
Vagy... bárcsak én látnám úgy, ahogy ő, vagy ők.. de nem tudom..miért kell nekem mindenért megküzdenem, és miért nem hullik minden az ölembe... látni fogom én ennek a gyümölcsét valamikor a közeljövőben?
Néha úgy lennék megint gyerek. (mondom ezt 21 évesen)
Egyébként félig tudom, miért van ez. Miért érzek így. Most ez röhejesen fog hangzani. De nekem tényleg, mintha nem lett volna gyerekkorom.
A szüleim, amíg együtt laktunk, rengeteget veszekedtek. És mind a ketten hozzám jöttek panaszkodni, velem beszélték meg a gondjaikat. Mind ezt már vagy 14 éves korom óta. Bele láttam a dolgaikba, az anyagi helyzetünkbe, tudtam, hogy mennyire rosszul is állunk. Örülök, hogy mindketten megbíztak bennem, és velem beszélték meg ezeket, de ezáltal nem tudtam úgy élni, mint ahogy kellett volna. Szerintem. 19 éves koromig tartott. Akkor költöztem el itthonról. 18 évesen már dolgoztam nyáron, érettségi után pedig már rendesen munkába álltam. El kellett tartanom magam. Nem úgy mint a többi fiatalnak..dolgoztam. istenem...buliznom kellett volna, meg egész nap a gép előtt ülnöm nem?? Nem ez lenne a normális?? Nem tudom...egyébként élveztem ezt az életfajtát is, mert tudtam, hogy mindent magamnak köszönhetek, és nem kell senkire se támaszkodnom. De másfelől meg bennem van, hogy de jó lett volna még egy kicsit gyereknek lenni. Most meg, 21 évesen üzletvezető vagyok, független a szüleimtől, és úgy mindenkitől. Ez tetszik csak. Ezt kevesen mondhatják el magukról. De ennek ára volt.

Mindegy, az élet megy tovább, szokták mondani, én pedig tervezgetek. Ezt az évemet szeretném szorgalmasan eltölteni. Tanfolyam, utazás Londonba, áprilisba költözés, és még az előre nem látott dolgok. Mozgalmas lesz.

2. emelet

Középiskola, 10/11. osztály.
Egyik osztálytársammal nagyon jóba lettünk. Fanninak hívják. A suliba szinte mindig együtt töltöttük az időt, egymás mellé ültünk órákon, hülyéskedtünk, és úgy éreztem, hogy megbízik bennem. Tényleg úgy éreztem, hogy ő az én másik felem. Azt hiszem január lehetett már, kint nagyon hideg volt, és suliba jövet a buszon döntöttem el, hogy elmondom neki, hogy meleg vagyok. Akkor még titkoltam ezt az énem, és csak egy ember tudta rólam, hogy mi a helyzet. De úgy éreztem, hogy eljött az idő, hogy elmondjam neki. (hab a tortán, hogy ugyan az a srác tetszett nekem is, meg Fanninak is.)
Ültünk bent a terembe, beszélgettünk valami pasi dolgáról, és alig tudtam oda figyelni, mert folyton kattogott az agyam, hogy jaj mindjárt becsöngetnek, nekem addig el kell mondanom neki.
Persze kicsit drámaira vettem a figurát, és szóltam neki, hogy ki kellene menni a folyosóra, mert valami nagyon fontos dologról akartam vele beszélni.
Kimásztunk a folyosóra, neki dőltünk az ablakpárkánynak, még arra is emlékszem, hogy a hülye radiátort tapogattam idegességembe. Persze a Fanni mondta  hogy jaj mondjad már mert már ne bírok várni, de...
ilyenkor azért nehéz volt még egy ekkora kaliberű dolgot elmondani...
Persze azt nem bírtam kimondani, hogy Fanni, meleg vagyok, szóval kerülgettem a dolgot, hogy hááát az a helyzet, hogy...izé...
Na, nem a lányok tetszenek.
Természetesen az elején nem akarta elhinni, és mondta, hogy hehe, jó vicc, jól megtréfáltál most reggel, de nem veszem ezt be, és ezzel ne hülyéskedjek. És amikor már vagy  5 x mondtam neki, hogy de Fanni tényleg meleg vagyok, akkor esett csak le neki. És mi volt az első reakciója? Mikor tényleg elhitte már?
NEVETETT. Elkezdett nevetni. Mindenféle reakciót el tudtam képzelni, de ezt nem. Nevetett.
Mondta, hogy nem azért mosolyog, mert vicces, hanem egyszerűen így vezette le a dolgot.
Hál Istennek pozitívan fogadta a hírt. Aztán folytattam: ...és tudod, hogy ki tetszik nekem a suliból? 
Mosolyogtam, és el is pirultam, így rögtön levágta, hogy nekem is Miki tetszik, mint neki. Na akkor aztán megint elkezdett nevetni, meg mondogatta, hogy: úristen Levi, én meg folyton neked nyávogtam, hogy így szeretnék vele összejönni, meg húú de teszik, húú de jól néz ki... Neked meg folyton ezt kellett hallgatnod..milyen szar érzés lehetett Neked...
Persze megnyugtattam, hogy egyáltalán nem éreztem magam rosszul, mert ő heteró, szal akinek itt esélye van, az te vagy..
Ah, sose fogom elfelejteni ezt a napot.
Lehet azért se, mert azóta teljesen eltávolodtunk egymástól. Ő kiutazott külföldre, és már nem tartjuk a kapcsolatot.
Pedig mennyi mindent éltünk át együtt...jót, rosszat, sírtunk és nevettünk együtt..tényleg ahogy meg van írva.
Ő volt az első legjobb barátom, és lehet hogy az utolsó is. Azóta persze megint vannak hozzám nagyon közel álló személyek, de azt az űrt, ami akkor keletkezett, mikor Fannival "elváltunk", senki se tudja betölteni.
És még mindig remélem, hogy egyszer az életbe megint össze hoz minket a sors, vagy nem is tudom minek hívják, mert nagyon hiányzik. Egyébként a mi kettőnk kapcsolatáról majd szeretnék írni egy külön posztot is, vagy akár többet, mert rengeteg emlékeim vannak róla, amiket szeretnék kiadni magamból, csak ahhoz tényleg rengeteg idő kellene. De megírom. Muszáj.

Nos, ennyi lett volna a második emelet.

Azt hiszem tényleg felnőtt lettem.
Jó, igaz, egy éve lassan külön élek szüleimtől, már két éve dolgozom, és már másfél éve kell egyedül fenntartanom magam, még is most érzem úgy, hogy tényleg felnőttem.
Azért jutottam el erre az állás pontra, hogy már nem rohanok a fejem után. Tudatosan csinálom a dolgom, és figyelek a pénzemre. Sose arról voltam híres, hogy meg tudom tartani a pénzem. És az utóbbi időben viszont pont az ellenkezője igaz. Többször átgondolom, mielőtt meg vennék valamit, hogy nekem erre tényleg szükségem van-e. Nem nagy összegű dolgokról beszélek most, hanem inkább ilyenekre gondolok, hogy elmegyek a boltba, megkívánom a kukorica salátát, de aztán szembe jut, hogy ez igen is luxus a hónap 27. napján, mert abból a 300 Ft-ból, amibe a saláta kerül, inkább veszek még 3 zsömlét, meg egy kis felvágottat. És mondjuk 10 ilyen alkalomnál ez már bizony 3 ezer ft.
Elég nagy kiadásaim lesznek mostanában. Mennem kell tanfolyamra, többre is ugye, félre kell raknom a költözés miatt, sajnos most kell a kontaktlencsém is lecserélni. Ezek mind mind sokba kerülnek, de azt hiszem, hogyha ezen az úton tudok maradni, akkor ezeket is ki tudom majd fizetni. Bárcsak mindenki így gondolkodna....

Végeztem a könyvemmel, amit múltkor linkeltem, így hát eljött az idő, hogy belekezdjek a legújabb szerzeményembe.
Az író Day Sylvia, a címe pedig Hozzád kötve



Ez a gyönyörű, sugárzó férfi maga volt a fehér izzás. Soha eddigi életemben senki és semmi nem vonzott még ilyen ellenállhatatlanul. Úgy vágytam az érintésére, mint drogos a napi adagjára, bár éreztem, hogy elgyengít, mégsem tudtam, nem is akartam ellenállni. Sérült és törékeny lettem, ő pedig oly könnyedén megtörte az ellenállásomat, és áthatolt az eddig kemény páncélon…



Gideon birtokában volt a tudásnak. Megvoltak a maga démonai. Egymás tükörképeivé váltunk, visszavetítve a másikra legbensőbb világunkat, legmerészebb vágyainkat…



Szerelme megbéklyózott, átformált, és én csak azért esedeztem, nehogy kínzó múltunk elszakítson minket egymástól…


Megjelent egy újabb dal Lea Micheletől, és már most tudom, hogy a kedvencem lesz.

Monsieur Adi feat. A*M*E - What's Going On? (Club Mix) (+lejátszási lista)