Jó sok bejegyzést írtam az elmúlt pár napban.. De hát valahogy ki kell adnom magamból..
Nemrég érkeztünk haza, moziba voltunk. Kénytelen voltam elmenni, mert már múlthéten kifizettem a jegyárat, és nem tudtam elpasszolni sajnos..
De, felesleges volt elmennem. Untam. Próbáltam figyelni, de gondolhatjátok mi vagy ki volt az oka annak, hogy nem sikerült. 2 órás volt a film, és én már a negyedénél azt vártam, mikor lesz vége.
Nagy nehezen magamba tudtam tömni egy kis adag popcorn háromnegyedét, de, az sem volt valami sok, és utána csak fájt a gyomrom.
És most megint itt ülök a gép előtt, látom, hogy Ő vígan koktélozgat. Felfoghatatlan, na. Hogy miért csak én szenvedek? Így bűntet az élet, Isten, sors, karma, mit tudom én minek nevezzem..csak mert elszúrtam valamit? Jó, oké, megtanultam, felfogtam, jöhet a megbocsátás.

Ismét egy nap, hogy nem beszéltünk. Második nap. Minek számolom.. Szerencsére ma már nem sírtam sokat, de még itt az este, aztán jön a reggel. Holnap nem dolgozom, nem tudom, hogy fog telni a napom..
Magamat ismerve várakozással. Amit már most tudok, hogy felesleges.. jaj Levi, miért nem vagy erősebb?

Dolgozni sem nagyon tudok ma. Kollegaim mar kerdezik, mi a bajom, es egy hajszal valaszt el attol hogy elmondjam nekik. Csak aztan bele gondolok, hogy mi van ha ez miatt meg a munkam is elvesztem. Akkor egy olyan godorbe esnek bele, ahonnan nem tudnek kimaszni egyhamar. Ebbol se, nem am akkor ha meg ez is megtortenne..

Ulok itt a melohelyen, es 10 percenkent az adatlapjat nezem, meg azt hogy mikor volt elerheto utoljara.. Tudom tudom nagyon gaz amit csinalok, de folyton azt varom hatha csipog a telefonom, es latnam hogy Ő irt nekem. Mekkora boldogsag toltene el Istenem.. Vajon tudja, hogy ennyire szenvedek? Ket napja nem hallottam felole es borzaszto erzes. Viszont ha meg irna, lehet kiborulnek megint..kiveve persze ha olyan dolgot ir, amit tudom, hogy nem fog bekovetkezni.

Vajon talalkozott mar a sraccal? Biztos.

Vajon hogy sult el a talalkozo? Uuu bele se merek gondolni..

Enni meg mindig nem tudok, harom napja nem nagyon ettem semmit, es nem ugy nez ki, hogy egyhamar megeheznek.

Eleg is volt ennyi sajnalkozasbol.. Megprobalok dolgozni..

Hat persze hogy ilyenekbe futok bele...

Régóta tervezem, hogy veszek egy új ágyat, mivel a mostanit már rettentően kifeküdtük, és nem bírok rajta aludni.

A tegnapi miatt úgy gondoltam tökéletes az alkalom arra hogy ezzel eltereljem a gondolataimat amibe lassan bele fogok őrülni.

De természetesen még az IKEA-ba is mindenről Ő jutott eszembe. A mandulatortáról, a gyertyákrók bútorokról, mindenről.. Nem is tudom hányszor sírtam ma, és most megint kezdek mivel ezt a szart írom...és megint reménykedem, hogy egyszer csak rámír, hogy találkozni szeretne, vagy csak simán megjelenik nálam..

Erre belikeolja egy képemet instán. Értitek ezt? Instán. Gondolom azért nem facen, hogy ne lássa a srác akivel ismerkedik. Vagy már csak ennyire megszállottja lettem ennek az egésznek? Vagy ennyire ismerem már.. 

Nem érdekel. Akarom őt. Reménytelenük.
Tegnap egy negyed szelet pizzát tudtam enni. Ma egy szelet tortát meg némi kis krumplit de azt is csak azért mert detti rám erőltette. Nem tudok enni se. Elszívtam másfél nap alatt kb 25 szál cigit..
Az kéne még hogy itt legyengüljek teljesen..

Felregisztráltam erre a szar társkeresőre, de én nem írok senkinek sem az biztos. Majd ha valakit meggyőzött a ronda pofám, és ír nekem, és én nekem is szimpatikus, akkor válaszolok neki. De istenem.. nem akarom ezt. Egyáltalán nem. Inkább vissza szeretnék mindent csinálni. Este van, és megint egyedül fekszem le, úgy, hogy ki tudja, lehet ő már éppen mást ölel. Ah, mindjárt idehányok az idegtől. (a 15 hónap alatt ez az első nap, hogy egy szót sem beszéltünk egymással..és talán már nem lesz olyan nap, hogy beszélnénk bármit is...)

Sajnos muszáj ezeket leírnom, még ha égő is (szerencsére nincs olvasóm tudtommal, de az sem érdekelne ha lenne) hogyha valamikor lesz valakim, és visszaolvasom a bejegyzéseim, tudjam, milyen hibákat nem szabad elkövetnem, és milyen következménye lehet, ha mégis megteszem.  

Outside

Miért nem tudok visszamenni az időbe?
Két hetet, nem többet. Csak két hetet. Hogy ne történjen meg ami megtörtént.
Tegnap itt volt a volt párom, hogy elhozza az itt maradt cuccait.
Egész nap azon kattogtam, hogy valahogy vissza kell szereznem őt. Tudom, én szakítottam vele, de megbántam. Ismerkedik már, nem érdekelt még ez sem. Csak az, hogy visszakapjam őt.
Feljött, elmondtam neki, hogy érzek, mit szeretnék. Sírtam. Nem, zokogtam neki. Könyörögtem. Vagy 100x. Megalázkodtam, rengetegszer. De ez sem érdekelt. Próbáltam marasztalni őt, hogy ki ne menjen azon az ajtón. Maradjon itt este, beszéljük meg, mert szeretném jóvá tenni mind azt, amit elrontottam. Érte hajlandó lettem volna megváltozni. Bármit megtenni, hogy ne veszítsem el. És ő csak állt, nézett, és kiült az arcára az undor. Kijelentette, hogy nem akar engem. Így kimondta. Hogy ő céltudatos, és már nem akar velem lenni. Egyszerűen nem tudtam felfogni, nem tudtam megérteni, hogy ilyen hamar ő erre jutott. Persze, én szakítottam vele, de nem akartam az érzéseivel játszadozni. El kellett veszítenem őt ahhoz, hogy tudjam, mennyire is szeretem, és mennyire szükségem van rá. Hogy itt legyen, átöleljen, csókoljon, hogy együtt éljünk.. És semmi.. Ennyi volt.. A lakáskulcsot nem kértem el tőle. Hátha..hátha egyszer megjelenik, és a nyakamba ugrik. hátha.. vagy ne is reménykedjek ebbe? Felesleges igaz?
Nekem is azt kellene tennem, amit ő? Kezdjek el ismerkedni? De hogy? Hogy?
Felkeltem, rögtön ő jutott eszembe, hogy miért nincs az ágy másik oldalán. Kimentem kávét főzni. Ő jutott eszembe, hogy milyen jókat főztünk a konyhába, mennyit veszekedtünk azon, ki panírozza be a húst... ilyesmik..tudom nevetséges, de akkor is. Hogy legyek ezen túl? Persze, az idő mindent megold. De ki tudja, mennyi idő kell nekem.. De nem is akarom, hogy az idő oldja meg. Azt akarom, hogy jöjjön vissza.  Pedig emlékszem, mikor mondta, hogy nem fog elhagyni engem soha.. hát igen, ha az ember szerelmes, kijelent olyan dolgokat, amiket nem kellene.

Mit csináljak..
Mit..

Look at what you've done
Stand still, falling away from me
When it takes so long
Fire's out, what do you want to be?

Now I'm holding on
Myself was never enough for me
Gotta be so strong
There's a power in what you do
Now every other day I'll be watching you

I'll show you what it feels like
Now I'm on the outside
We did everything right
Now I'm on the outside
I'll show you what it feels like
Now I'm on the outside
We did everything right
Now I'm on the outside

So, you give me no reason
For me to stay close to you
Tell me what lovers do
How are we still breathing?
It's never for us to choose
I'll be the strength in you

Now I'm holding on (I'm holding on)
Myself was never enough for me
Gotta be so strong
There's a power in what you do
Now every other day I'll be watching you

I'll show you what it feels like
Now I'm on the outside
We did everything right
Now I'm on the outside
I'll show you what it feels like
Now I'm on the outside
We did everything right
Now I'm on the outside

I'll show you what it feels like
Now I'm on the outside
I'll show you what it feels like

I'll show you what it feels like
Now I'm on the outside
We did everything right
Now I'm on the outside

Pontosan

Azt mondják, egy párkapcsolatban az egyik fél mindig jobban szeret. Istenem, bárcsak ne én lennék az...

Bárcsak c. film

 

Ez a végzetes szerelem. (...) Ismerni a hibáit és a rossz oldalait annak, akit szeretünk. És mégis tovább szeretni.

Leon Uris